Botka János: A csépai szőlőművelés (Csépa, 1965) / 0106-1966

42 Igy csak a leghosszabbak voltak alkalmasak. Később a kukoricahajat slhasogatták ée egyet-egyet összekötöttek. Azután már két elhasitott szélet összefontak ugy, hogy a hegyes végeket helyezték egymásba, és egy csomót vetettek az összefont kötél közepére, íeután ekedet 100-as kötegekbe tstték, a köteg két végét pedig átkötötték. Egy kötözőköteg ugy nézett ki, mint egy hosszúkás cérnásguriga. azután a 1OO-as kis kötegeket ezres csómőkba rakták, igy tárolták vagy később már árusították Is. A köt'Sző csinálés elmaradhatatlan szokássá vált, amivel nemcsak szőlősgazdák foglalkoztak. A téli napokon egy személy 30-40 ezer kötözőt megtudott csinálni, AZ utolsé 15 évben 7-15 forint volt ezre. Voltak olyan vállalkozók, akik egész télen kötöző kereskedéssel foglalkoztak. Járták a községeket, tanyákat, összevásárolták az eladóktól - más vidékekre ssálltották, ahol drágábban eladták, pénzt és bort kaptak érte. Ezek a vállalkozók a kötözők mellett szakajt

ó és gyikinyköté

l árusításával is foglalkoztak. A gyékénykötelet a nádtetős házak leszegé sére használták. Ma már a kötöső mellett egyre Jobban tért hódit a raffla. Kötözéssel minden tőkét kiformálnak, de a vesszők hosznzabra, rövidebbre nőttek, és igy egyik tőke nagyobb, a másik kisebb, \zeket egyformává a kötözés után következő tetejosésso

l teszik, A tetejezéesel vagy c

sonkolással azonban nem ez a főcél, hanem az, hogy a szőlőt visszatartsák a növekedő be, hogy bizonyos nagyságú lomt>f

0xület elérése után tápanyagait a fürtök neveliére forv dltsa, és ne kelljen nagyobb lombfelliletet gondozni, permetezni. Az első ceonko ást a kötözés után végzik,