Botka János: A csépai szőlőművelés (Csépa, 1965) / 0106-1966
- 36 tőkefej erőeitéee érdekében egy szemre szabad visszav'gni. 1 ost már folyamatosan terem, közben természetesen a tőke hiány is megszűnik. Ez az eljárás azért hasznos, mert ne.n kell bajlódni aj telepítéssel* Ennek a munkának bujtis a neve, melyet nyitás után, de metszés előtt végazrek. Ehhez hasonló müvelet a dönté s, fct az alsó gyökérzetig kiássák a tőkét és elfektetik a földbe* Egyik vesszőt az egyik tőks helyére e m'sikat a másikra irányítják* 'indkét vessző uj tőkét nevel, sőt már az első évben is teremni szokott* Amikor a két fiatal tőke már kellően megerősödött, akkor metszés idején leválasztják őket az öreg tőkéről. E megfiatalítás és pótlás után két Aj tőke terem* "etszés a venyigshordáa3a l zárul. glőszBr a venyigét kévébe kötik, A kötéshez gúzs t használnak. A gúzsnak a fűzfáról levágott 160-180 cm. oeszu vesszőt nevezik, melyet azonban ültetni is szokták sövényekbe. Az igy nyert gúzsnak való t felhasználják még, ösazel a kukoricaszár b«kötélére, téli estéken pedig garaboly t. kast, bici likast fonnak belőle. Több ember még üvegek bekötésére is alkalmasnak tartja. Tavasziig a gúzst raktározni szokták homo', os verembon, de sokszor előfordul, hogy csak szálastrágya közé tömetik. Ha tavasszal nem áll rendelkezésükre, akkor drótot szoktak használni venyigekötéshez. A bekötött kévéké* a düll ő végére kihordják ée kasaiba rakják. A venyige kihordásával a szőlő kártevőit is gyárit ik, mert igy megakadályozzák, hogy a kéreg alatt telelő szőlímoly bábja és a szőlőilonca hernyója visszakerüljön a tőkére. Som szabad a venyige kihordásával megvárni a rüítyfakadást, mert a kihordásnál a duzzadó rügyek könnyen leütödnek. A metszés után szokták még közvetlenül végezni a gyümölcsfák gallyalásá t. A gailyaló ember a siirü ágakat
