Botka János: A csépai szőlőművelés (Csépa, 1965) / 0106-1966

32 általa húzott nyitóeke. A nyitóekét ugy készitik, hogy az ekéről leveszik a csoroszlyát, amire nincs is szükség, a fordulásoknál pedig csak rongálná a tőkéket; az eketajlaá

t meg egy kis kerékkel helyetteaitik, amit az ekekapáról szereinek le és az eke elé erőeitik. A nyitóképávai és ekével is egyuton kétszer ©ennek végig, a ezőlőhártya egyik oldalán oda, a másikon pedi vissza. Igy azután a tőkék mellett fölhalmozódott föld a szőlőhártya közepére kerül. Lényegében a szántás módjára járnak el. Két barázdát összevetnek. Vannak olyan helyek, a ová ekével nem lehet odaférni, ott a nyitást kapával kell elvégezni, AZ ekével történő nyitás már könryeb és gyorsabb is, de aég Így is igen fárasztó. Aki az eke szarvát markolja, aanak állandóan figyelni kell, mert könnyen a tőkéket szántja ki. AZ ekével való nyitis után még végig kell menni minden soron, hogy a tőkék alaposan ki legyenek bontva, ugyanis a nyitóekék a tőkék közül nem tudja a földet elmozgatni. A t

őkefe

j és a tőkeal

j megtisztítása csak kapával végezhető el igazán. A szőlő munkálatai közül legnagyobb szakértelmet kiván a metszés, azt is kizárólag férfiak végzik. Ha nincs időjárás eltolódás, a nyitás után piádjárt lehet végezni. A metszés időpontját vé 'eredményben az időjárás szabja meg. Fagyzugos i.elyen, ahol még április közepén is fagyokra lehet számítani / ezek a szőlő terület mélyen fekvő részei/ , a metszést később kell megkezdeni, a fakadást ezzel késleltetni le.ot, és igy felkerülhető a fagyáé. A metszés legfontosabb eszköze a metszőol

ló és a metszőcsákány

. Mig a metszőolló el nem terjedt, ami a századforduló t ján történt, addig metszőkéi

t használtak. Íz egyesitette magában az olló és a csákány sajátosságait. A metszőkést kováccsal készítették. Az eresebbre és vas-