Botka János: A csépai szőlőművelés (Csépa, 1965) / 0106-1966

iH^yba állitottik be őket. ffrraek az ültetésnek a hátránya, hogy a gyökerek nes? $Ttol<?p.k kellő mélységbe, Is az assályt etek i tflcék Jobhaa neteinylik. 'zárt ezt az eljárást hamarosan fölváltotta* a vessző teljen hossz'ban megásott árokba történő ÜTtetőbe. A furáknak több fajtájuk van. úsgrlgibb ás legelterjedtebb a fafurő

, Er,3ik mind e nyelve, vagy -slanlvte a foggantyuja, mind pedig az ültetőszárc fából van. A szára leiet henger alakú vagy négyszög-alskban kiformált. hegytől fölfelé mintegy 40 cm-re, Jól láthrt-5 Jelzőst faragtak. A lyukfttrásnál eddig kell a földbe szumi, ós így minden ez-51Őv#n<5 egyenlő mélységbe kG~ö 1. Tul laza talajon sokszor a Jelzésnél mélydfcre nyomják le a furőt, mert klhozás után a homok beszőródík, én csak igy kerül kellő mélységbe a veesső. De ilywkcr a lyuk fenekére a legszárazabb talaj Jut, amiben ha a baszorltásnál vizet nem használnak, az ered/'* aligha megindul, "zért ilyen talajokon ® kee^kel^bftarő

t harsnálJák. z a forÓfa,

Jta fogantyúval ellátott 00 cm.hosszú vrerud, melynek sl«d vége kecskeköröm alakosa van meggörbítve és behasítva. Az ültetei dő vesszőt u,?y illesztik bele a kecskeláb hasltákiba, hogy az alsó bütyök a heoltók mii kerüljön. A farét ezután a vesszővel együtt függőlegesen beszúrják a töke helyére. Ezután, hogy c vessző kiszabaduljon a *?:Örmök» közül, a fúrót függőlegesen előre kell billenteni éa kihúzni. !?zzel ez eljárással a vessző, a lyuk előzetes készítése nélkül, mindjárt a megfelelő mélységbe Juttatható. Hátránya,hogy caalc sima vesszőnél alkalmazható, mert a gombázott vessző eset'ben a kipattant szemek tCokrecoraiek. A kecskelíbufurák sajátos fajtája is barf.nilatos volt, amit £ "ver^-sfar^n .

k neveztek. "z a .; yiban különbözftt az előzőtől, hogy a hegye volt coa . vaob'l, és Oüt a vasréef.t, melynek alBÓréf^e szintén kecskeköröm alakúra volt képezve, mintegy siiv cet ráhúzták a fa rúdra, a a*ry azÖggel mag oda id erősítették.