Botka János: A csépai szőlőművelés (Csépa, 1965) / 0106-1966
15 elején szokták kiszedrl az árokbél* íia tavasszal használják fel akkor földben is maradhat* Ha gyengén fejlődtek a vesaszok, még egy év eltelte után ültették csak a kijelölt helyükre* nnél idősebb gyökeres veRzőt már nem érdemes kiültetni, mert nagyon bizonytalanul foltnak oeg* Ha a gyökeres vasszőket kiszedik, akkor tavaszig, azaz ültetésig ver.elni kell. Ez ugyonugy történik, mint a sima vesaző esetében* Szőlőültetés :jzőlőültotés előtt a betelepítendő területen kijelölték a sor és tőtávolságot, továbbá a páaztákat* A páezta 50-6o tőkéből állá sor a szőlőföld teljes szélességében. Kiadón sorban az utolsé tőke után egy-egy tőkét kihagytak, Igy azután a tőtávolaágtél függően 100*130 ©m* széles ut oz jutottak, melyet kisutnak neveztek* Ezek a kiautók választották el egymástél a pasztákat* A szőlő munkálatait is pászták szerint végezték, ide hordták ki a munkához szükséges szerező okat, szüret idején kádakat, kosarakat ládákat* Több gazda a szőlőfajtáknak megfelelően alakította ki a pasztákat nagyságát, azaz a pászták voltak a választék a különböző fajtájú tőkecsoportok között. Az ültetéskor eleinte nem nagyon törődtek azzal, hogy a unka szép és rendezett is legyen* A gazda az ültetésre szánt területet lábbal fölmérte, és a terülőt nagyságától függően megállapította a pászták szimat* Azután a terület végétől elindulva lábbal kiérte a páezta hosszát, arai általában 25-30 lé és volt* A 30* lépésnél derékszögben elfordult, keresztben átvágva, lábúval csoszogva megjelölte a piszta hosszát a szőlő földelJos szélességében, azaz megtette az slaő lépéseket a kiauton* A már igy kln;/aáoaot t pásata vég két szélén karót szurtuk le* Ezután az egyik karótól elindulva, a lábfejet mindig egymás mögé rakva kijelölték a sorok végeit ugy, hogy fiadén negyedik, de
