Barna Gábor: „… és boszorkányok pedig nincsenek” (1965) / 0100-1966

Egy faluban mindig vannak boszorkány hirében álló egyének. A felszabadulás előtti időkben élt a legtöbbet emlegetett kunszentmártoni boszorkány: Kiss Betti /ahogy a nép mondja Kisbeti/. így emlékezik vissza rá F. Tóth Márton, Pásztor Lajosné és P. Tóth Istvánná. "Kiss Betti /Kisbeti/ is boszorkány volt. Éjszaka min2 dig hömbölygött , Már a kis gyerekek is tudták, hogy bo szorkány," /P. Tóth Márton./ - Kiss Betti kis, töpörö 3 dött asszony volt. Ugy járt mindig egy kis győri kosarral^ a karján. Minden tollat összeszedett. Az, ha beszélt valakivel, sohasem nézett az ember szemébe. Mindig keresztül nézett rajta, mintha a messzeségbe nézne. De az utcán le horgasztott fejjel jött-ment, nem nézett fel. Anyám nem engedett soha az ő háza felé menni. "Azt mondta, hogy megront, mert a legkisebb ok miatt is meg© ntotta az embereket. /Pásztor Lajosné./ - Ha eljött néha hozzánk, akkor leült a kemence mellé a sámlira^ és nem szólt egy szót sem Ugy ült lehajtott fejjel és nézett maga elé. Halála után a házába cigányok költöztek. Azok azt mondták, hogy rengeteg csirkecsontot, meg pár koponyát találtak nála. /P. Tóth Istvánné./ Mindezek után pedig ismerjük meg a kunszentmártoni boszorkányt.