Barna Gábor: „… és boszorkányok pedig nincsenek” (1965) / 0100-1966

- 40 Függelék. Egy ember ki akarta tanulni a boszorkányságot. Elment egy öreg bácsihoz, akiről tudta, hogy boszorkány. Az azt mondta neki, hogy kitanítja, de azt kall csinálni, amit ő mond. Éjszaka tizenkét órakor mentek érte és kimentek a temetőbe. Útközben elmentek a keresztuthoz is.Ott voltak a temetőben több boszorkányok is, Ő mindent megtett, amit mondtak neki. Meg is csinált mindent, csak amikor a keresz•• - • • .- •• ••- •• - - - — - — — <•( tet kellett leköpni, azt nem tett.e. A boszorkányok azt mond ták neki, hogy ha elmondja, hogy hol járt és mit csinált, akkor megölik. Csak akkor volt szabad elmondani,

#ha már közülük nem élt senki. A boszorkányok öten voltak. Ő lett volna a hatodik, de Így abbamaradt a tanulása. Akire a tudományt ráhagyták, annak is kellett tanulni a boszorkányságot. Minden péntek este kellett menni a temetőbe, és a harmadik este kellett a keresztet leköpni. Bgy legényt hazafelé kisérte egy kis kakas, Ő hátra nézett, de mindig ment utána. Amikor hazaért, kiment az istállóba lefeküdni. Alig feküdt egy fél órát, a kakas elkezdte fojtogatni. Utána eszébe jutott, hogy a boszorkányt bal kézzel meg lehet fogni. Ő is utána csapott és a kakas kifutott. Három este próbálkozott vele. Aztán a legény két hétig bent aludt a szobában és a kakas elhagyta. Ló alakjában volt gyakori a boszorkány. Éjszaka hallották a dobogását, nyeritését. A legények dobálták bal kézzel, de nem mindig látták. Ilyenkor a levegőben hallották a nyeritését. Ha azt akarják, hogy a boszorkány ne bántsa őket, bal kézzel hármat ütnek rá.