Nagy Ilona: A Tiszazug gazdasági földrajza (Tiszazug, 1962) / 0097-1965
- 25 dolgozott, 4 500 000 darab nyar«téglát, 1 505 800 darab égatatt téglát, 6 968 000 darab tetőcserepet és 32 700 darab gerinccserapet gyártottak. Az itt tarmelt téglát az elmúlt évben teljes egészében a gyors iitemü martfűi építkezéseken használták fel. Éppen ezért kissé a martfűi építkezések üteme szabja meg a téglagyár termelési ütemét. Egyelőre 1950 éta az évi emelkedés 10-15 JÉ. # A cserepet azonban nem tudja teljes egészében felvenni a martfűi építkezés, ezért Szolnok me^ye más részébe is szállít a gyár.- - - A gyár települése szállítási vonatkozásban is nagyon előnyös: 3,5 km-re fekszik a martfűi vasutállomástél. - - - A cserépgyártás természetszerűleg csökken a martfűi gyárban is, mert az egyre terjedő palatető és a lapos tetejű épitkezérek a cserépszükségletet csökkentik. Más scempontból viszont kedvesőtlen a gyár települése a Tisza folyé, a Tisza Cipőgyár és a müut között. A téglagyár ugyanis nagyon térigényes, állandóan uj agyagbányára van ssükség, viszont itt az eélitett három objektum közé beszorítva, egyik irágp felé sem terjeszkedhet. A terjeszkedésre esetleg n>ug«t felé lenne valami lehetőség, bár ez a terjeszkedés pedig a Martfűi Állami Gazdaság öntözéses kertészetét és központi telepének épületeit fenyegetné, ezért ez a terjeszkedés gyakorlatilag nem is oldható meg, osafr nagy költségek árán. A nőst nyitott agyagbányájuk a Tiszazug legjobb mineségü agyagját ssolgáltatja, de csak 4-5 évre elegendő. A bánya fonti problérája jelen plllanatben tehát telj oson megoldatlan és a gyár fejlesztését na^; ^ob távlatban skadályozé tényező. A három, már tárgyalt téglagyáron kivül a üél-Tiszazugban, —Csépán, — működik egy tanácsi kezelésű téglagyár. Ez az üzem csak nyáron dolgozik 60 munkással, télre pedig teljesen leáll. Évi termelése 2-2,5 millió darab nyerstégla és ennél jóval kevesebb égetett tégla. Ha a termelés mennyiségét és a £ munkáslétszámot összevetjük és összehasonlítjuk a másik három téglagyár termelési eredményeivel, azt látjuk, hogy viszonylag igen sok munkással keveset tormelnek. Ennek as az oka, hagy a gépesítés még nagyon kezdetleges mind a gyárban, mind az agyagbányában. A gyár termelése a Dél-Tiszazug szükségletének egy rénsét biztositja csupán. A tégla-és cserépgyárakon kivül az építőipart képviseli a tiszaföldvári cementüzem. Cementlapokat, cementosslopokat és a balvizek levezetéséhez szükséges ceuentgyürüket stb-t gyárt. 20 munkással dolgoznak. Az uj epi (.kesétek azonban egyre kevésbé tudják nélkülözni a beton- és cementelemeket, ezért szükséges ennek a kis üzemnek a fejlesztése, bővitése, hogy a Tiszazug ilyenirányú szükségletét el tudja látni. Az építőiparhoz szorosan kapcsolódik a cibakházai nádfeldolgozó üzem, snely a helyi és a környékbeli nádasokra települt. Az építkezésekhez szükséges nádszőnyeget és mennyezetnádat gyártja némi gépesítettség! szinten. A helyi szükségletek ellátásán kivül az ország minden részébe szállít különözen nódszcnyeget a magaaépitkezésokhoz. A mezőgazdasági ipart a régről megmaradt rr^szfőzdék és a malmok képviselik. Ezeket az üzemeket kifejezetten a nyersanyagbőség hozta létre. A 12 sseszfőzde a gyümölcs-, de főleg a szilvatermő területekon települt. Igy Csépán, C s erkeszőlőn, Tiszasason, Tiszaugon és Tiszpföldvárcn. A szeszfőzdék a felszabadulás után a Földműves Szövetkezetek birtokába mentek át. A szilva mellett # barackot, szőlctörkölyt és még néhány gyümölcsöt is felhasználnak alapanyagként. A termelt szesz kis része a helyi szükségletet fedezi, legnagyobb részét azonban az ország más területeire szállítják. A buzatermesztő területekre telepedtek a malmok. A Tiszazugban legtöbbje kicsiny, caak helyben, vagy néhány szomszédos kézségre gyakoroltak vonzóhatást, A Tiszazug öt községében van malom. lunszontmárton, TisznföXdvár és Cibakháza a legnagyobb malmok székh»i£e. Ezek közül legnagyobb vonzókörrel a kumzentmár-
