Borza Márta: A tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium története 1947-től 1964-ig (Tiszaföldvár, 1964) / 0062-1964

Ennek oka elsősorban az, hogy a szőlőterületekhez közel van a vasútállomás és igy a középiskolai diákok Kunszentmártonba járnak venattal vagy ott is laknak a kollégiumba. A szőlőterületek és a gimnázium között az autóbusz közlekedés igen nehéz és bonyolult. Fa má

r közvetlen autóbusz járatot inditottak Homokról és környékéről a gimnáziumhoz. Homok 15, Őszőlő 50 és Virághegy 54 tanulót ad a gimnáziumnak. Ezek a területek körülbelül a gimnáziumtól 4-6 km-re fekszenek. A beiratkozott tanulók legfontosabb feladata az, hegjrtanuljanak. 1947-48-as tanévben a diákok igen nehéz feladat előtt álltak. Különbözeti vizsgát kellett tennfiük és ha ott megállták helyüket, akkor tanulhattak tovább a gimnáziumi osztályokban. 31-en jelentkeztek a gimnáziumba és csak 18-an* tették le a különbözeti vizsgát , pedig a tanárok minden megtettek csak azért , hogy a vizsga sikerüljön. Plldául külön Kelyen/ helyi tantevet készitettek és ez bővebben biztosított órát azoknak a tárgyaknak, amelyekből különbözeti vizsgát k± kellett tenniük. /50/. A tanulmányi átlag emelésére az osztályok között tanulmányi versenyek folytak. Minden negyedévben az az osztály kapott egy szép százlót, amelyik első lett. De, ha a következő negyedévben gyengébb lett a tanulmányi átlaguk, akkor a zászlót elvesztették. Ez pedig az osztályra nézve igen nagy szégyen volt. Igy mindegyik osztály arra törekedett, hogy szorgalmas munkával jő eredményt érjenek el és a jutalomszázlót ők kapják meg. Minden évben nagy szorgalommal készültek az érettségizők az érettségi vizsgára. A szorgalmi időben néhányszor bejöttek az iskolába és megbeszélték a nehezebb részeket és segítettek a gyeggébbeknek. Miig egy-egy osztály eljutott az érettségi vizsgáig, addig igen sokan kimaradtak. Ezt legjobban a beiskoláztatási statisztika mutatja./ grafikon/. Volt olyan év amikor a beiratkozottaknak csak a fele érettségizett le egyrésze kimaradt, vagy másik iskolába ment. Ilyen év volt: 1947/48, 1950/51* 1953/54, és az 1956/ 57-es tanév. 1945 előtt igen nyomorúságos volt az alföldi paraszt élete. írni, olvasni alig tudott- mondhatnám, hogy a falu parasztjainak 75 %-a analfavéta volt. De a felszabadulás után nemcsak földet, otthont kaptak, hanem füzetet és cerpzát is. Az idősebbek nem-igen használták ki ezt a lehetőséget. De a földvári gimnázium diákjai nagy elhatározással elinsffultak az agitálásra, a tanulásra való biztatásra. 1953-ban a Hajnóczy JÓssef Gimnázium III. osztályos tanulói minden kedden kijártak a Lenin termelőszövetkezet kultúrházába , ahol a földművelőknek előadásokat tartottak és irni, olvasni, számolni megtanították azokat, az idősebb embereket, akik még nem tudtak./ 6.,37./