Borza Márta: Tiszaföldvár település és gazdasági-földrajzi viszonyai (Tiszaföldvár, 1964) / 0061-1964

- 3 0 Tiszaföldvár - Szolnok - Martfű - Kunszentmártoni útvonal mellékcsomópontja. Négy irányba vezetnek az utak. 1 ./ Mezőhék - Mezőtúr - Öcsöd 2./ Cibakháza-Nagyrév- Kunszentmárton 3./ Martfü-Rákóczifalva-Szolnok 4./ Tisza-Vezseny / komp közlekedés./ Tiszaföldvár mellett - a mai településtől K-re, . 1-2 km-re, - vezetett azéévezredes kialakulásu Via Commercialis / Kereskedelmi ut /. A tiszagugi lepelhomokos foltok É-i részének gazdasági központja Tiszaföldvár • / szőlő -, gyümölcs - borkereskedelem./ Egyes foglalkozások / a helyi adottságok alapjén kifejlődve / egy-egy történeti korszakban kiemelték Tiszaföldvárt a történelmi fejlődés során később ezek elvesztették fontosságukat. Például a bronz-korszakban Tisaaföldvár nevezetes bronzöntő műhellyel rendelkezett. Valószinüleg azért , mert a bronzolvasztáshoz szükséges faanyag / mocsári tölgy stb./ elterjedt volt Tiszaföldvár környékén. A magyar középkorban TiszafÖltivár nem szerepel a tiszai rév helyek között,valószinüleg azért , mivel három és fél km-re fekszik az élő Tiszától. A község területén és környékén / főleg a téglagyár agyagbányájában / hihetetlen mennyiségű örlőkő és malomkő kerül elő. Az örlőkőnek száma jóval többnek látszik, mint amennyit lehetett Tiszaföldvár lakossága a középkorban, a török korsaakban és a XVIII. századi újra telepitések idején. Arra lehet sz esetleg ' gondolni, - bár erre okleveles adatot nem találtam - hogy a Via Commercialis nyomvonalán évszázadokon keresztül átvonuló királyi csapatok, kiséeete / Hinyadi János, Szilágyi Mihály, Izabella királynő stb. / számára itt lehetett az egyik uti élelmi szerfelvevő hely / liszt , takarmány./ / 69./ A XIX. század középső harmadában a j ' ló jelentette Tiszaföldvár egyik legfontosabb árucikkét. A hadsereg részére többb évtizeden keresztül vásároltak itt katonalovakat, A kiegyezés után rohamosan fejlődő kapitalizmusban a szőlő- és a gyümölcstelepités bizonyult kifizetődőnek Tiszaföldváron és a tiszaföldvári mezőgazdaság egyik fő profilja volt. Ezt a homoki szőlőtelepitést az országos phylloxéraveszedelem is indokolta. A gyümölcs és szőlőtelepitéshezj járul napjainkban a nagyüzemi ^zöldségtermelés / termelőszövetkezetek , állami gazdaságok.^ A gyümölcs és szőlőtelepités vonta magután a középkapacitásu borpincék és szeszfőzdék épitését. összehasonlításként érdekes adat: a XVIII. században nemhogy Tiszaföldváron de az egész Tiszazugban nem volt * pálinkafőző vasfazék " , a pálinkafő-