Budai Mária: A tiszaföldvári Lenin Tsz története 1948-tól napjainkig (1964) / 49-1964
- 11 -állomány* - - - 1959-ben egy ifjúsági munkacsapat is vállalt sertéshizlalást szép eredménnyel*/Az ismétlések elkerülése végett erről részletesebben a KISz és az ifjúság című fejezetben Írok*/. A hízósertések értékesítése elsősorban az Állatforgalmi Vállalatnál történik* A termelőszövetkezet szerződésben vállal kötelezettséget a szállításra* 1958-ban pl* 215 darab sertést vásárolt a termelőszövetkezettől a vállalat* Ezenkívül a helyi húsellátás megjavítását célozza a helyi vágóhídon feldolgozott sertések szép száma* 1960-ban kétfajta sertést tenyésztettek a termelőszövetkezetben!, fehér hússertést* és tőke-sertést* Utóbbiból 130 darabot — darabonkéht 160 kg-os súlyban — a Szovjetunióba szállítottak* 1961-ben a 850 darab fehérhus-sertésből exportra szállítottak a 150 kg-on felülre hízottak közül 120 darabot, a tőkesertésből 160 darabot* Az Állatforgalmi Vállalattal kötött sertéshizlalási és sertéeszállitási szerződés értelmében a feltételeknek legjobban megfelelő minőséget /106 kg-os darabok/ állitják elő, ezek gyakran megfelelnek az export-feltételeknek is* A tagság közül sokan kötnek szerződést háztáji hizlalásra is, az alkalmas kocákat pedig továbbtenyésztik* De a közös férőhelyen hizlalt sertésekért a eállalat 1,50 Pt, illetve 2,-Pt nagyüzemi felárat fizet. Egyéb kedvezményeket is biztosítanak* így pl* kocasüldőket juttatnak a termelőszövetkezetnek kedvező feltételek mellett. Ez utóbbi akkor is megtörténik, ha az anyakoca-állomány szükséges számának hiányában a kellő szaporulatot a termelőszövetkezet nem tudja biztosítani* - - -Külön és részletesebben kell foglalkozni a Lenin termelőszövetkezet baromfitenyésztésével* Az egyik legrégibb és igen jelentős állattenyésztési ág ez a termelőszövetkezetben. Évek folyamén ez a foglalkozás is specializálódott: tenyésztojásra, árubaromfira és faj libatenyésztésre rendezkedett be a termelőszövetkezet* 1951-ben javasolták nekik, hogy baromfit is tenyésszenek* Megkezdték a felvásárlást: a négytagú bizottság 250 darab tyúkot és 25 darab kakast vásárolt* A baromfi-ól csak később készült el, egy ideig zsúfolva, a disznóólban vagy a tehénistállóban tartották az állatokat* Ennivaló kevés volt és nem mindig megfelelő* Akkori gondozójuk -— Be-rkuta Lajos, jelenleg nyugdíjas termelőszövetkezeti tag, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a baromfi -állomány kif ejilesztésében -— elmondja visszaemlékezésében, hogy az első télen sokszor a sajátjából etette a baromfikat* A tojáshozam az első évben nagyon kevés volt, sokáig nem tojtak a tyúkok, volt olyan nap, hogy 4-5 tojás volt csak* Tavaszra mégis felszaporodott a baromfi-állomány, de akkor a tagság kérésére kiosztották a baromfikat a tagság* között, igy kiosztottak 30 darab kotlóstyukot is, amik többé nem is kerültek vissza a termelőszövetkezethez* Mire eljött a tojás-beadás ideje, nem volt egy szem tojása sem a termelőszövetkezetnek* Kénytelenek voltak drágán megvásárolni /2,50 Ft-órt/ a piacon az egyéni termelőktől. S ezért a méregdrága tojásért darabonként 35 fillért kaptak csak. - - - 1952-ben az utánpótlásról kellett gondoskodni a keltetcgépek segítségével. Vettek két darab 400-as keltetőgépet, volt már nekik egy darab kétszázas és 1-2 darab 100-as keltetőgépjük* A 400-as mellé még egy 500-ast is vásároltak. A berakott 2000 darab tojásból csak 1200Í darab kelt ki. -------1952. ért tavaszán kezdődött el a libatenyésztés 10 tojóval és 5 gúnárral* A keltetés után, a nyár elején 150 darab libája volt e termelőszövetkezetnek* A nyár folyamán 17 darab kacsát is vásároltak, majd javaslatra megpróbálkoztak a pulykatartással is: kezdetben 8 darabot vásároltak ebből is* A megszaporodott baromfi-állományhoz uj gondozót is osztottak be a baromfitelep vezetője mellé. - - - légre azután elkészült az uj — 2000 férőhelyes ----- baromfiól is* A tagság eleinte elégedetlenkedett ezzel* Azzal érvelt, hogy nem lesz gazdaságos a baromfitenyésztés. Az eredmények hamarosan rácáfoltak a bizalmatlanságra. 1953-ban a korszerű baromfiólba fajtiszta egyedeket kaptak: Csehszlovákiából 2000 darab leghorn-csikke érkezett* Nehéz körülimények között nevelkedtek. így pl. nem tudták az utasításnak megfelelő takarmányt biztosítani. Azonban a gondozók leleményessége ezen is segített: gilisztaátelepet létesítettek. Minden fáradságot megért a leghorn-tenyesztés, mert ősszel és koratavasszal annyit tojtak, hogy már előre is teljesíteni tudták a kötelező tojás-beadást, ezenkívül egyre több tojást tudtak piacra is vinni* Az 1957-ben nyugdíjba ment telepvezető igy emlékszik vissza a kezdeti évek nehézségeire:"Nyáron csak megvoltunk valahogy a jószágokkal, de jött a szigorú tél* A raktár üres volt, fejenként 2 dkg ocsut kaptak naponta* Egész ősszel szedtük az akácleveleket, és a padláson zölden megszáritottuk* Télen a hóra szórtuk ki, nem tudtunk annyit kiszórni, hogy meg ne ették volna*" 1955-ben a baromfi-állomány szám szerint és értékben a következő képet mutatta:
