Dr. Varga Lajos: Adatok a Via Commerciales nyomvonalához a Tiszazug keleti szélén (Tiszazug, 1964) / 0048-1964
- 1 Adatok a Via comme rcial i s ny omvonaláho z a T iszazug keleti szélén . /:Régészeti, történeti, földrajzi stb. adatok:/ A/ A Via commercialis fogalma, előfordulása a f orrásokban, .jelentősége, o'sl kialakulasa a prehiatorikumban A Via commercialis latin nyelvű kifejezés "kereskedelmi ut n" at jelent. Budapestről indult ki és haladt délkelet felé Cegléden át Tiszavárkony és Tiszavezseny felé. Mindkét falunál tiszai átkelő hely /rév/ volt. A tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Muzeum hiányos Adattárában a "Via commercialis" elnevezés egy XVIII. századi térképen tűnik fel:Sándorfy József 1773 körül készitett térképén /46.,24.-25. old. között/. Ezen a térképen a tiszai átkelő hely Vezseny—Martfű között van. Innen halad az ut jelzése tovább a Tisza bal partján Tiszaföldvártól északkeletre dél felé. Itt mindjárt megjegyezni kivá"" nom, hogy a magyar történelem folyamán a Tiszavárkony Tiszavarsány közötti átkelő hely bizonyult időben tartósabbnak, fontosabbnak, forgalmasabbnak a még olyan kevés történelmi adat tükrében is, amint ezt a későbbiekben látni fogjuk. - - - A Vezseny Martfű közötti rév kisebb jelentőségű történelmünk folyamán. Csak közvetve történik említés erről a révről egy középkor végi oklevélben /15»,III.kötet 491./, ahol a Tisza jobb partján húzódó "magna via"-ról történik emlités. A Vezseny Martfü-i tiszai átkelő hely a XVIII. század előtti viszonyokhoz képest belterjesebb Martfű környéki állattenyésztéshez igazodott, viszont a XVIII. századi térképeken Tiszavarsány helyén már pusz ta van. A II. József császár korabeli térképen /2l/a"b/ Martfűn "Schweizerei", azaz: tehenészet és "Gestütt", azaz: ménes szerepel. Árutermelő mezőgazdasági üzem ez már, ami indokolja a közeli révet, hiszen ekkor még a szarvasmarhát "lábon hajtották" Németország felé, többek között Nürnberg, Augsburg állatpiacaira. Nürnberg Norinbergában még I945"ben is "Budapesti utca" és "Budapesti tér" volt, nemkülönben Nürnberg lebombázásáig látható volt ott a magyar ökör klasszl kus szobra /az 1945• évi nürnbergi tanulmányi utam jegyzeteiből/. Az állatok Martfü-Vezseny-Jászkarajenő /vagy Tószeg/- TörteiCegléd - Ceglédbercel - Albertirsa - Pilis - Monor - Üllő - Vecsés Pest vonalán kerültek fel Budára, ahonnét a "Mészárosok utján" vándoroltak tovább Győr - Ausztria - Németország felé. Ha puszta is volt már ekkor az egykori mezőváros Tiszavarsány, mégis a másik marhahajtó és átkelő hely még a XVIII. században is a Tiszavarsány - Tiszavárkony közötti tiszai rév volt. Nem véletlen, hogy az örmény származású szarvasmarha-tőzsér család a Gorove-család Tiszavarsány környékén szerzett birtokot, épitett majorokat, kastélyt, családi sárboltot, állított emlékmüvet. A Tiszavarsány-Tiszavárkony-i tiszai rév fő tiszai átkelőhely funkcióját csak lassan vesztette el és tolódott át más, földrajzilag energikusabb pontokra. Évezredek távlatában a Via commercialis fő tiszai átkelő helyének a Tiszavarsány-Tiszavárkony közötti révet kell tartanunk. E révtől szintén Törtei - Cegléden keresztül vezetett a marhahajtó, vagy szekérút. Pest-Buda felé valószinftleg Tószegen át közlekedtek, a Duna©Tisza közi Hátság /Ős-Duna hordalékkúp/ keleti szélén, vagy esetleg Tiszavárkonytói közvetlenül Tószegfiől délre Köröstetétlenen át Törtei Cegléd felé. Mindkét utvobalat Tószegen át vagy közvetlenül Tiszavárkony — Köröstetétlenen keresztül indokolja a természeti földrajzi környezet: az árvizes, tocsogós, semlyékes, turjányos, mocsaras területek kikerülése. Indokolja ezt egy IO75. évből való okleveles adat is, amely szerint a Garam melléki bencés apátság megkapja azokat a lakosokat is a mai Alsó- és Felső Varsány puszta területén "....qui Wosciani dicuntur"• A honfoglaló magyarok előtt már itt élt néptöras töredékei voltak/45., 78./.
