Kozák Edit: Új világ harcosa - Ó Nagy Benjamin tiszaföldvári proletárvezető (1919) életrajza (Tiszaföldvár, 1952) / 0047-1964
Az iskolában és a templomban egyaránt a tűrésre nevelték okot, Do hogy meddig tűrjenek: arról soha nem beaélt senkisem nekik. Igen 1 Ez volt a szegény ember sorsa: tűrni és tűrni a végtelenségig, élete végéig...... II. A kis Béni miután kimaradt az iskolából eleinte nem tudott mihez kezdeni. Az efféle szegény gyereket nem pártolta senkisem. Sokat kóborolt az utcákon, munkát keresett volna magának, de ez nem sikerült. Azi ilyen szegény parasztgyerekek előtt két ut állott. A szegényebbek folytatták apjuk foglalkozását: elszegődtek zsellérnek az uraság földjére. A kicsit jobbwóduak /a pár hold, vagy fél fcolí földdel rendelkezők/ esetleg elállhattak inasnak valamelyik tiszaföldvári kisiparosnál. Egy-egy szegényparaszt családnak nagyon sokat jelentett, ha a sok gyermekük közül egyet inasnak adhattak. Az inas t.i. legtöbbször gazdája lakásán kapott szállást ha meg olyan ketdetleges körülmények között is /mühyetyben lakás pl./. Néha még ruhát is kapott a "mester"-tői. így valamennyi gondot levett a szülők vállá»érl egy-egy gyermek elhelyezése valamelyik kisiparosnál. Az inasnak szegődött gyermek is jóljárt viszonylag, mert mig otthon sok nélkülözés között robotolt napszámban szüleivel együtt, addig a "mester"naál viszonylag jobb dolga volt és főleg ha zökkenők között is szakmát tanult. - - Sajnos de a társadalmi rendszer indokolja és magyarázza — hogy nem minden mester bánt jól az inasával és nem minden mesternél volt alapos a szakmai-ipari tanulás, az ipari ágazat elsajátitása. Sok mester azt kivinta az inasnak szegődött gyermek szüleitől, hogy fizessé^ meg az inasévek költsggeit, a szakmai tanulás, illetve tanitás költségeit. Ilyen esetben nem jelentett könnyebbséget az inasnak való szegődés. Ó. Nagy Benjáminék életéhez viszonyitva azonban az inasnak szegődés továbbhaladást, magasabb szintet jelentett. Az inas mindent dolgozott mesterénél, nem szakmába vágó munkákat is, de mégis kitanulta a mesterséget 3-4 óv alatt, ha ügyes és fogékony volt: hamarabb is. A korszak jellemzője -— inas viszonylatban hogy az inas minden munkát elvégzett a mesternél, el kellett végeznie minden munkát I így nagyon sokat foglalkoztattákxa a házim munkákban is:favágás, sepregetés, bevásárlás, csecsemődajkálás, vizhordás stb. Ez a külön-wunkaidő elvonta az ipari szakma alaposabb tanulásától az inast. Kevesebb időt szakithatott mesterségének megtanulásához. - - - Az inasévek nemegyszer hosszú ideig tartottak, raivel a régi céh-rendszer csökevényeként /maradványaként/ csak azt az inast szabaditották fel, aki tökéletesen értette mesterségét, annak minden csinját-binját..... így azután nagyon nehéz és göröngyös ut állott az előtt, aki mester akart lenni..... Az innsi helyzet, állapot előbbi jellemzéséből azonban az is kiderül, hogy az inassá lett hajdani szegényparaszt legénynek mégis, valamivel jobb sorsa volt. Igen ám ! Do a helyzet az volt Tiszaföldváron Ó. Nagy Benjámin idejében, hogy alig volt kisiparos, aki inast vagy segédet foglalkoztatott volna éveken keresztül. "Vótunk, mi hentesek, is annyian, hogy egymást értük, oszt egyőnkre sem jutott annyi munka, amit ne tuttunk vóna elvégezni" meééli Nagy Mihály, öreg hentesmester. Nagy Mihályt azért kerestem fel, mert Ó. Nagy károly Ó. Nagy Benjámin testvére^ mondta, hogy Ő. Nagy Benjámin ennél a hentesnél volt inas-féle. Azért mondom és irom, hogy inas-féle, mert most, miután Nagy Mihály báxsival beszéltem, megtudtam, in; hogy Ó. Nagy Benjémin nem volt nála"szerződtetett inas". " Jó gyerek volt Béni. Eljárt hozzám eléggé sűrűn segiteni, különösen szüretkot, mikor a birkavágás szezonyja vót" mondja Nagy Mihály, öreg hentesmester, ^.i. Tiszaföldváren azt a szokás, hogy szüretkot összejön a család apraj a-nagyj a, rokonok, ismerősök, szomszédok és ilyenkor levágnak egy birkát, arait jóizüen elfogyasztott a nagy társaság. Ez volt az oka annak, hogy szüretkor megszaporodott a hentesek dolga és ilyenkor segitségot fogadtak fel. így került Ó. Nagy Benjámin is Nagy Mihály nevü hentesmester mellé. Nagyon ügyesen meg tudta nyúzni a birkát, sziiesen is csinálta ezt a munkát, mivel szeretett dolgozni, főleg az állatvágás, húsfeldolgozás területén. Ha munkája fej éber pénzt és némi hust kapott, sietett velük Édesanyjához, hogy felderitse szomorú arcát. Édesanyja sokat, és állandóan dolgozott. Nagyon sokat kellett dolgoznia és jel "ügyeskednie", hogy a nagy szegénységet enyhíteni tudja. Érdeklődéseim, falujárásom során megkapta figyelmemet, hogy mindenki "Oláh Béni" néven emlege +te. Megkérdeztem, hogy tulajdonképpen mi is volt a neve: Nagy Benjámin, vagy Oláh Benjámin, vagy Oláh Nagy Benjámin ? Mindig ugyanazt a feleletet kaptsm:"Ó. Hagy Volt az mindig, csak a falubeliek ugy hívták már a nagyszulext is,
