Major Bálint: Tisza-Nagy-Rév község és lakosai történelmi múltja és jelene (Nagyrév, 1867) / 0041-1963
- 6 Ezen nagyon szomorú feltüntetések után ezen Község *eletkezéaéről, illetve hogy mióta áll fenn , semmi, bizonyosat, tudni minden keresés és kutatás daczára sem lehet, hanem annyit már biztosan állíthatni a helybeli eklézsia levéltárában őrzött régi iratok szerint, hogy már a 'VIik században, a gyászos emlékű mohácsi vész után mint helység fenállo+t a török uralom alatt., a midőn az mint bősz ellen 14F. évig lakott g^ép magyar hazánkban, mindent rombolva és pusztitva. De mindenekfelett. Budavár visszavétele után 16 ö-b*n, az országból valé kinyomatásukkor , az általuk behozott krimi tatár pogány sáskahadá által ezen helység is több más falukknl és városo)k*l együtt kegyiUonül elpusztíttatott, a mint azt B fent jelzett, régi irat szövege világosan igazolja , a mely szó szerint jriiágjDtMi Így hangzik: „A ttrök világbrrtB Szol okhoz adózott, ez a Helység, és virágjában volt mirid annak* az országbél valé kinyomatásáig, és az ország akkori felháborodásában, nevsatesen a *«tárok áltpl a KarczagTfjszállás kirablásakor ezen Helység is elpusztíttatott ; azfctán ismét később haza jővén, lakosai felépítették az elpusztult 1 aki helyei kat." De majd ismét nem sok idő mulvn 1703 táján, hazajövet elük után a Rákóczi-világban, a végeken laké rácsok a magyar nemzetre fel uszítva, borzasztó ós kegyetlen pusztításokat vittek végbe, mely romboló pusztításokban őseink ezen lakóhelyükből kénytelenek lettek most már másodízben elfu'ni s menekülni, ós ezen lakéhelyük ismét feldúlva , •lpusitit. tátott.. Mely elpusztulásról szintén a fentebb idézett régi irat szövegének folytatása ide vonatkozó részében betűről - b«türe igy szól : „A Rákóczi világban é Rácz miá elfutott, ás pusztaságban álött. r, Haza lecsendesitéséig, a midkor osztán elszélledett lrkossai ismét visszaszivárogván." Ily keserű és siralmas sorsa volt tehát a mi mostani lakóhelyünknek illegve községünknek ós ősapáinknak a ré;ri időkben. Ezeket igy tudva, mélyen megható s igazán szomorú lehet ránk utódokra® is , valahányszor rátekiníuiik azon megdönthstlen erős bizonyítékokra, a melyek a mi határunkban is oly gyászosan muntatják a nagy pusztit.ások nyomait, a több helyeken már a földdel eltakart s befedett rom, szén és hamu; de kiváltképpn az a „Nagyárok", a melyet az ember valahányszor meglát, önként azon fájó érzés hatja át s némán felsóhajtva gondol a régi időkre, hogy miijjin keserves és kinzó idők lehettek azok, a mikor az a „Nagy-árok" a férgetekként duló üldözések korában kényszerűségből, védekezésből menhelyül csinálódott; a melyhez szomorúan s leverőieg fűződik őseink történetének apáinktól átörökölt szájhagyomány elszt» oritó állit^sa, hogy ajelen** ben még fennálló , de a régebbi állapotából már sokat veszítő „Nagy-árok" a tatárok kegyetlen pusztításakor ásatott őseink által menedékhelyül, de fájdalom , nem men #haté meg őket. Az emiitett régi iratokon kivül van még más két darab régi irés, a mely a török uralom idejében 1665-bon és 1668-ban Íródott a nagyróvi lakosok által a földes uraságui. iiarangi Jánoshoz, a ki az időben Kzoboszlón lakott. Az első levél eredeti szövege egész terjedelmében a következőképen hangzik : Külső czimirata ez : Szobosrlón lakozó Harangi Jánosnak, nékünk jé 8karó Földes Urunknak adassék hiven és hamarsággal. Belül : Alázatos szolgállatunknak ajánlása után, Istentől testi lelki jóknak áradását kívánják Uraságodra terjedni szivünk szerint. Kölletlk Uraságodat megtalálnánk igen igen véletlen nyomorúságunk felől, s iljen dolog felől mivel ez elc' 4t kevés napokkrl, ugy mint csak Pünkösd előtt e y héttel esett , iljen nagy romlás fejünkön : hogy tudniillik szintén az Uraságod jobbágya ugy mint Pataki ferencz is réfttott bennünket, hogy onnét felíl Újvár felől jött egy testszerint való bát.tja, ki hihető hogy oda föl 1 aktában valamikor katona volt. Itt. lakván immár az öttaénél Pataki
