Major Bálint: Tisza-Nagy-Rév község és lakosai történelmi múltja és jelene (Nagyrév, 1867) / 0041-1963

- 5 ­X. RÉSZ. Ki át.» állfcf.£ f«nn ez a község és minivént állott fenn e régi időkben. Régi időkI Régi idők! Haji De keserű és szomorú az emléketek ! Mély megdöbbenés nélkül nem lehet a kérdésre feletet adni. Az ember egész valójában megborzad, ha vissza , nagy me sze visszagondol a régi múltra, elborul a lélek, elszofrul a sziv, elfogul a kebel, elnémul az ajk, elakad a szó. Rettenetes és vérfagyasztó a régi idők emlékezete, a moly­ben őseink éltek. A midőn a török és tatár hazánkban századokon át iszo­nyúm, kegyetlenül, pogány módra dult, gyilkolt, kínzott., rabolt és ége­tett, úgyszintén naryban hozzájárultak ahhoz a németek s ezek által fel­fogadott idegen zsoldos-hadek, nemkülönben azá általuk feluszitott vad ráczok féktelen pusztitásai. A belülről több izben támadt belviszály és pártoskodKs, a^allás miatti najgy üldözések, A Dózsa-féle lázadás, a ku ­rucok és labancok rablásai-— mind megannyi hajmeresztő rombo ások, öldök­lések, kiirtás ós fel prédál ások, ugy hogy lángtengerben égtek a kirabolt s feldúlt falvak és vároiok, patakokban folyt alá a kegyetlenül meggyilkolt sot ártatlan vére. ^émitően hallatszott a védtelen aggok, gyermekek ós nck eget verdes? sikoltása, a so> keserves rimánkodás az életben maradás­ért, a halálra kinzott^ jajkiáltása, csörögtek a fogságba hajtottak ne­héz bilincset, és még sok másféle fel nem emlithatő zsarolások erősza ­*oskodások ós a dölyfös , kevély önkényuralom, a mely régi időkről a köl­tő szomorúan és méltán énekli igy j „ Több ily gyilkos kéz hányszor sujta ránk, Isten csudája , hogy még áll hazánk"'. Annyi vész és vihar között., mely szegény édes magyar hazánkat a régi időkbon érte, sóit virágzó községek és falvak végkép elpusztultak, pusztá­vá e fommá lettek, mely romok 80/ része a földtől befedve, ma már alig találni rájok. Vannak ugyan még tflbb halyen az elpusztult községeknek még ma is fennálló bizonyítékai, ugyanis a közelben a kecskeméti határban le­vő szentkirályi puszta templom, úgyszintén a közelben a kocséri puszta temilom és még a szomszéd Inoka község szélén fennálló régi épülatmarad­vány, a melyet a nép régiből átvett elnevezéssel csonka toronynak novez, mily egy elpusztult régi 'emplom maradványa. Ily szomorú és megtörtént el­pusztulások után méltán felsóhajtva mondhatjuk azt mi is ; „Isten csudá­ja" , hogy ezen lakóhelyünk, melyet őseinktől örököltünk, még me is fenn­áll. Ezer év óta él e nemzet e hazában . !/aJd diosfség és szégyen, szeren* Cfe és csapás, boldogság és keserűség váltapzva járták be a hazát. Vol* idő , a mi-kor a dicsőségnek sugarait pazarul szórta ránk a nrgy alkotó, de nincs is oly nemzet, a mely a sors mostoha kezének súlyát is annyiszor ne érez»t e volna, mint a mat* ar. Ennyi csapás alatt országok , ne zetek vesztek el az éle* háborgó t en»eróbén , de enne^k a nemzetnek örvénytől sodort, villámtól gyújtott , sziklától zuzoM hajója még most is daczol a nagy idők viharával, a mint a költő is mondja : " És annyi balszerencse közt Oly sok viszály után Magfogyva bár, de törve nec. El nemset e hazán. "

Next

/
Oldalképek
Tartalom