Major Bálint: Tisza-Nagy-Rév község és lakosai történelmi múltja és jelene (Nagyrév, 1867) / 0041-1963
- 55 Major Bálin* 70 éves öreg enbert mint* irja a hazafiúi érzés, szülőhelye irán* v«l ó síe-e*3t buzdit 0*t a *"i s^»p-Negyrév község történeti múltjának megirásárn s er. által, egy »*erény emléke* kivan* állitnni édes szülőföldjének, a hol apái bölcsője ringott s hol azok hnmvai porladozn k s mint szerényen megjegyzi „ha mindent ugy , a mint szerette, vagy kellett volna, ki nem meríthetett vagy ékesebb formába nem öntheta***, szolgáljon mentségül egyszerű falusi iskolábnn nyert képessége , másfelől az adatok hiánya, melyek minden igyekezete és utánjárása malié** is nagyofc gyéren jutottak rendelkezésére. " Szerző t.ehát nem tanult, tudós, hanem egyszerű, értelmes polgár s mint ilyen megérdemli, fcogy szorgrljia, munkássága előtt nösak kalapot emeljünk, hanem azon is véghetetlen csodálkozzunk, hogy falusi iskolában nyert ké|j§sságável annyit s mondhatjuk oly jól volt. képes adni, mint a mennyit, adott. i» Müve 12 részre oszlik. Az I. rész szól : Mióta állhat fenn ez a község (s miként állott fenn a régi időkben ? < Nrgyrév pzenb«n* nem —- min* szerző állitj* csak ||Tt, század éta al 1 fenn, Sőt lakott hely volt az már jóval előbb is. ügyanis 186 r-ben Nagyréven a "isza árterén televény földben kőkori eszkSz-darrbok és cserépt3redékak, nevezetes állatcsont maradvány >k, koponyák, comb- és lábcsont.ok közt, melyek a bos taurustói származnak, s ezek mellett még számos unió-féle kagylók is ásattak ki, mint erről' az Archeológiai k^özlumények /il. 303. ds IV. 191./ értesitnnek. A leírásból azonban ki nem vehető, vajon ezen krtárgyak nem tartoznak e még tflán éppen az őskori maradványokhoz «5s eszközökhöz, mire azon körülmények látszsnak utalni, hogy az ős állatcsontok k3zt jönnek ele. égj egyesni kivánjuk mér azt is , hogy b93. év tavaszán az alpári csgta alkalmávpl a szo rn- e*o*t gör>5g és bolgár sereg menekülést keresve kétségbeesésében e "iszének ro>ant s kivolt a nagyobb , részint nehéz gyalogságból lló görögök majdnem mindnyájan a hullámok kőz* találták sírjukat. ; alig maradt Heg kSzülök néhány, mond a névtelen jegyző kik póruljártui.rr'1 cf.-szárjoknrk hírt vl he esetiek, Szálán kevesed mrigávwh nagy nehezen menekül het 9tt. Bolgár Fejérvarba. A helyet. , hol a görög sereg a "iszába fult, a nép még másfél százrd múlva is görög-révnek nevezte, mely név csskis Alpár vidékén keresendő. Vájjon nem ebből a görög névből /Graecorum portás/ lett-e a al Íisza-Magyré'v? Oly kérdés, eralynek tanulmányozását. íagyrév monographusa sam-d esetben sem nélkülözheti. De hogy Nagyrév nem a XVI. százrd óta áll f*nn, igazolja egy dkirat, mely 1330-ban Szolnokon kelt /dátum in Tzolnuk di e termlnl paenotáti Anno Dominl M-mo <JCC-mo octuacesimo/ és hitelesített másolata a nemzeti muzeum könyvtárában öxiz*e*ik. Ezen okira*ban lsakps ,;es*er /líagister Ciallus / Külső-Szolnok-vármegye alispánja és négy szolgabirája bizonyítja, hogy Nagyréven lakó /de nogrow/ Retsend Fái hiteti tett artfól, hpgy szolgáját,mint •olvajt júliusban /feria secunis proxima an*e fest Um Öeatae Margarefce vijrginir. / eléjük, mint tpptoaott volna, njm állitott a. "isza - Nagyrév t 3hát már 1380-ban fennállott , sőt elébb kellett fennállpnia, mint már okmánylleg előfordul, habár keletkezésének idejáről hiányzanak is adataink. Hajdan Nagyrévi család is virágzó**, de ho y ez a Nagyrév volt-e e család birtoka vagy a Biharvármegyébon levő Nagyrév, vagy mind a kettő, ada- tok hifínyábm meghatározni nem lehet. Annyi azonban bizonyos, hogy Nagyrévi
