Major Bálint: Tisza-Nagy-Rév község és lakosai történelmi múltja és jelene (Nagyrév, 1867) / 0041-1963

- 26 Ezeken ki vili még pénzbeli adózást is kellett, tenni, ez úgynevezett füstpénz fizetéssel, minden kéménytől egy pengő forintot kellet* fizetni, n mi abban az időben nagy pénz volt; B kineis. pálinkafőző üstje vol% azért, is kellett fizetni. *ovábbá az uraság rendelkezett az elhalt, jobbágyok árvái felett, úgyszintén ha a jobbagy emberek gyermekei egymással házassági életre kivántak lépni, ahhoz az uraság engedélyét kellett kikérni és megnyerni. A jobbágy embert ha valamit vétkezett., vagy valamely tet*e az uraságnak nem tetszett, minden törvény nélkül, önhatalmúlag bezáratta valamilyen tisztátalan és egészségtelen helyre, nem tekintve az öreg va ;y 1.13**33 kort, va ;y nőket. Deresre huzattá és verette ugy

Pmi;it * neki tetszett, gpt hegedűbe téve , kinoztatta. A községi birói állásra az uraság jelölt ki három emberi', s ezek közül választott a lakosság birót. Ezek után lásauk a házas zsellérek és házzal nem biró zsellérek sorsát. Kzek serr.rriféle földet nem niveltek. A házas zsellérnek volt egy házhelye az uraságtál nagyon szük területtel, a melyen az ő szegényes házikója állott, ezért, kellett neki évenként 18 kézi napot dolgozni és egy egy forint fistpénzt fizetni. A házatlen zsellérnek pedig nem volt senmije, mégis 13 napot kellett neki ingyen szolgálni, és miért ? azért, mert élt, szolga volt és szivta az uraság földjén a levegőt. Mindezekből kifolyólag a földesúr és a jobbágy , házas ós házatlan zsellérek köztftt 8 régi időkben fennálott viszonyok megirása után egy szomorú eseményt nem lehet ejilités nélkül hagyni, a mely szegény apáink és anyáinkkal megtörtént, a melynek borzaszté képét tárja elénk a helybeli eklézsia levélt ár ában»**at eredetiben lévő végtelen keserv.s panaszok halmaza, a melyekben el van mondva, hogy az lu2o-i» ev tajjan az akkori földes uraság Mayerfi károly német ur olyan pogányul báni szege|íy jobbágyaival, hogy a kejyetlen bánásmód és megkárosítások miatt kénytelenek voltak apáink hosszú panaszukkal a vármegyei hatásághoz fordulni és szörnyű bajaid orvoslását, kérelmezni. »a urpság által egyeseknél tett erőszakos/erőszakos/ megkárosításokat felszámítva, összesen 240S frtj»8 krra rúgott. A jobbágyok és zsellérek szolgálatát és adózását az akkori törvények már megszabták, de azokat a német uraság semmiben sem tartotta meg s a törvényekkel szemben a legkínzóbb pogány - és zsarnokmódon bánt a szegények* kel jobbágyokkal. Ha hosszú fuvarba hajtotta őket 3udára vagy más hosszabbutra, két lovat a hintó rúdja mellé fogatva, más két lovat pedig a rud orrára , az úgynevezett keresztesre ragasztatva, s ugy kellett egy jobbágy embernek a első ' ló egyikére ráülni és a sebes hajtás közben mindig lovon ülve, csak egyszer kifogva menni 3udára. A szegény lovakat a hosszú útban való fáradságért üttette az uraság saját szolgáival , s eme kínzásokba legtöbbször beledöglött a jobbágyember lova, de a lovon ülő err.ber is soha ki nem heverhető betegségbe esett és nemritkán beleírni* is halt . A határban végzendő szolgálataikat soha sem tudták leszolgálni, mert ha valamelyir szolgál* h

et napot, berótt neki az uraság önkényüleg három naiot, ha pelig valamelyik jobbágy bizonyos ok miatt ki nem birt állani a rendes időre, a már teljesített s berótt szolgálatából három napot, vont le az uras ig. A bárány , csirke, tojás, gabona, bor, es főképen a méhek dézsmálásánál a kile iczedet. nem tartotta meg , mert önhatalmúlag a milyent és a mennyit akart , erőszakosan elvett. Ha valaki vétkeiett. , vagy neki nem tetsző dolgot cselekedett., azt üttette, verette, disznóólba csukatta, ha úgyszintén hp valamelyik panaszkodni mert, hegedűbe tétette és verette. Az elmondottak után elképzelhető, hogy milyen szomorú állapota volt apáinknak mint jobbágyoknak és zselléreknek. Gondolja meg ós vegye figyelembe a mai és a jövő kor, hogy ez nem irott mese, hanem valóban megtörtént szomorú dolog, a melynek bizonyítására egész szövegében és betüről-bat.Ure leirom apáink keserű panaszéit, a elyeket a*on időben a vármagyei ható-