Major Bálint: Tisza-Nagy-Rév község és lakosai történelmi múltja és jelene (Nagyrév, 1867) / 0041-1963

- 9 bél , p melyre roár előbb is hivatkozás tétetik, a ífcely a helybeli éklézsia levéltárában van, ide vonatkozó rt'széban ií?y szél : „A N»p;y Révi Ekléssiához a töbh *iszán inneni «klé*siákksl e -ys/.ere« smind ér/.ezeM a toformácziónai- viígossága, mart a mnit kitetszik a JasU Commissiókor /Bizottság / véghez vit+ inkviziczióból /vizsgálat,/ melyet a "uri mártikullában olvashatni, és más ugyan itt peragáltakbdl /tárgyalás/ mely az Kkléasia ládájában tar tátik, a meg hitelesített. 8rag tanuknrk, , nemcsak az hogy érésekre, hanem még Attyaiknak is emlékezetekre, itt ezen Kklezsia mindenkor a Reformált vallást tartotta." Később pedig , a vallási nagy üldözések után , a melyekről szintén a már több izben említett régi irat szövege egy más helyen ismé* igy szál : „ A Szatmári paUfikácziónak /egyezség/ a TII. Károly, ezen név n Vl-ik Njlmeth Császár és magyar ország Királya által 1712-ben lett ft

Btifikácziójának /megerősítésíiiei/ Ill-ik punktuma erejével, máidén Contradiezió /ellanmon^dás / a Reformált vallás szabad exeroziuma / gyakorlata/ reassum áltatott / hely reál li t, t a to 11 / és azan mostani orátorium /imaház/is hamarjában építtetett. ** Nem lehaa meg nem említeni a megelőző években, de főkép 1674-ik évfc b , a midőn az ország legnagyobb ssomoru állapota fájdalom, má - szomo rubbá let• azzal, ho"y a£)ro + e3t fosok éllen általános üldözés és kiirtás intézt e* é* * a bécti udvar tanácsosai és ném ly katholikus főpapok ál t ni ugy, ho y a% protestánsok 4emplom ikat rendre elszedték erőszakosan, pa;jaij-.at, tanítóikat mindenkép üldözték, többeket halálra Ítélve kivégeztek, gályarrbságra száműztek. Az emiitett évben íozsonyban felállított hadi és a protestánsakat üldöső s kiirtani akaró vésztörvényszék, a melyre meg lett idézve több mint háromszáz protestáns pap és tanító, a kiket hamisan azzal vádoltak, ho,jy a király személye ellen összeesKüdtek, mely hamis vádaskodásból a főüldözők utasitása folytán a vallás egészen kimaradt. A beidézett és oly hamisan vádolt papok között ott volt. Ősapáink prédikátora i,s , Kökényesdi Pál, a mififct ezt. a pozsonyi vértörvényszék áldozatairól mégirt történeti munka 107-ik lapja igazolja. így és kisebb s nagyobb mértékben több mint háromszáz éven át kegyetlenül üldözték őseinkot a reformált valláshoz való ragaszkodásukért, de attól £twi eltéríteni őket a legnagyobb erőszakoskodás és mindenféle ke gyeUen kínzásokkal 0ftm birták a ha

+alom en.burei. Később volt idő, hogy vallásuk gyakorlata némileg tűrve és engedve lett

f m ly idő alatt, minden másnemű megterhel tetésük mellett, is , az úgynevezett „királyi dézsma" ezim alatt, adót kellett nekik fizetni a katho111 us hitfelekezet főpapjai részére, a malyfuak szomorú igazélására szolgáljon bizonyságul az itt alább szóról-szó^a az eredetiről leirt öt darab irás szövege, a melyek a község levéltárából valók, u.m.: 1. Quietancia /Nyugta/. Ilogy Ka y Rév helység becsületes birályi v»rga János és Vargn Istvántól a "ekintetes Nemes Vácsi Káptalan részére esenaő déztna árendájába átvettem ötvenegy ^hénus frtokat recognoscálora. Rékas, tóájus 176 fi. iékas Helység Notóriussá Nyitrai János. 2. Hogy Nagy Révi lakos ; ajor István áreridáját 8 Helységnek a *aK. Nemes Vácsi Káptalan "ized Désmájának me.árendálásáért mai napon e^y gyüszüben lepecsételtetvén, különféle monatákbsn, ötvenkét, Rhénus forintokat kazeml.ezá által adott légyen, minden hiba és fogyatkozás néijdil recognoscáiom. Réivas, 22 Aprili 17ü7. ftyxtrai János Rekas iíelység Nótáriusa. 3. Alább irt saját nevem aláírásával ígazaiam bizonyítom hogy a Parochiális Pedacima iránt érdemes Nagy Révi Elöljárósággal megegyezte*