Folláth Mihályné: Magyar-cseh kapcsolatok a Bata-cégnél és Martfűn (Marfű, 1963) / 0036-1963

reskedelmi központjaitól, árdekes jelenésg viszont, hogy a 21in környéki valaeh ós morva faludak háziiparszerüan régtől értettek bizonyos fajta egyszerű ne&ez- ós borcipők kéí zitéfséhez*E» igen előnyös volt a cipőipari vállalkozók számára, kik "szétszórt raanufaktura" - r ndszerbez hasonlóan dolgoztatták ez egyetlen munkaiéba tőséggel toiro, könnyebb kizsákmányolható paraszti rétegeket. \.Z. íübbe a városkába érkezett 1894. szeptemberében a 2ü éves Bata Antal bősével, Tamással, zsebében a Magyarbródon kapott cipőüzem alapitól engedéllyel. Apja is cipőüzemmel rendelkezett Magyarbródban, s 40-50 munkással dolgozott, Antal itt ismerte meg a szakmát, s a termelésben felügyelői teendőket látott el. A nála két évvel fiatalabb Tanuís is ismerte a szakmát, apja kis üzemében inkább a kereskedelmi résszel foglalkozott* Emlékirataiban ugy nyilatkozik, hogy ő vette rá bátyját és Anna húgét az önálló vállalat alapitásáraj * hogy legyünk gyárosok, urak*. A Slinben kibérelt két kis helyiségre egyenlőre nem nagyon illett a gyár név

f s az egyetlen parasztszekéren elfért, apjuktól kapott két varrógép, borvágó kések, kaptafák, anyagok nagyon szer'ny kezdetet jelentettek még akkor is, ha anyai örökségüket, 800 aranyat is hozzászámoljak az alaptőkéhez. Az uj,hl előzékből élu üzem a valaeh parasztok, sőt asszonyok, gyermekek munkájára alapozta hasznát. A kiszabott darabokat e sokszorosan kizsákmányolt, otthon dolgozó munkások illesztették ös^ze. Az üzemben az első óv végén csak 10, de otthon 40 munkást dolgozott a Butáknak. Kezdetben kizárólag nemezből készült cipőket gyártottak, mert a betögozók ezek készítéséhez értettek, s ezeket olcsóbban is tudták adni a szokásos áraknál* A cég eleinte pénzügyi zavarokkal küzdött, hitelezők szorongatták, annál is inkább« mert 1895-ben uj gazdasági váls% vette kezdetét. A válság ter* beit a Baták bedolgozóikra hárították, s azok sokszor csak előleget kaptak, fizetést nem, s gyakran azúrt is könyörögniök kellett. A Baták leleményesek, jó szervezők, de mindenekelőtt kegyetlen kizsákmányolók voltak. Üzemükben a munkaidő napi 14 óra,vagyis a lehető leghosszabb volt* Vasárnap is munkanap volt, sokszor késő éjjel is dolgoztak*