Szabó Gyula: Visszapillantás a Tiszaföldvári Polgári Társulati Alap egy évszázados történetére (1837-1937) (Tiszaföldvár) / 0023-1962
- 2o tutaj osoktól vásárolt deszkákkal, mint a jegyzőkönyvben olvassuk : „ne mondhassák az hogy az elöljáróság csak igér, de soha semmit sem tesz.." Szinte kivihetetlen feladat, volna felsorolni legalább azt, hogy hánji esetben és mily mérvű kölcsönt és segélyt nyújtott az Alap a szűkölködő embereknek az elmúlt évszázad alatt! Csak a Mindenható jó Isten tartja számon azokat a drága könnyeket, amelyeket ez az áldozatos intézmény letörölt már elesett sorsú, kesergő szivü emberek orcáiról, amikor kinyújtotta feléjük a segitő irgalom testvéri kezét ... J u b i 1 a ujpm i a d o mányozások. íme, ebből a néhány elnagyolt adatból is előttünk áll ennek azixaintézménynek az élete. Szép volt a mualt, dicső a jelen is. A centenáriumi év vezetőségs hivatása magaslatán állva őrzi az évszázados örökséget. Az alapitó főúr szándékához akkor állott a legközelebb, amikor ezt a jubileumot ugy kivánta emlékezetessé tenni, hogy loo.ooo téglát adományozott a már tető alatt lévő szülőotthon felállításához és 5o.ooo téglát egy iskola felépitéséhez. Vagyoni helyzet. Ez a gondolkodás mentette át ezt az intézményt az elmúlt évszázadon s annak sokféle megpróbáltatásain. Ami nem kis teljesitmény volt, ha meggondoljuk, hogy az alapitvány értéke mai iisxpénzben kifejezve mintegy 4.ooo pengőt ért, ma pedig enyhe számitással is több mnit 12o.ooo pengő értéket reprezentál ingó és ingatlan vagyonban. Pedig csak a világháborús és fooradalmi évtized alatt mintegy 3oo.ooo pengőt kitevő készpénz és értékpapirvagyont vesztett el ez a kicsinyből naggyá nőtt intézmény. Ezek a tények öntik belénk a reményt és a hitet, hogy ez az intézmény élni fog tovább is . Élni fog mindaddig , mig az emberi szivekből ki nem vész az emberiesség és a krisztusi mentalitás, a szeretet és a becsületesség eszménye. Pár perc múlva lehull a lepel e^y fényképcsoportozatról, smelyc a régebbi és a jelenlegi vezetők ismerrős vonásait«őrökiti meg az utókor számára. Egy embernek hiányozni fog belőle a képe : báró Podmaniczky Jánosé. Ez a felvilágosult, buzgó pro+estáns főúr kissé babonás volt. Nem engedett magáról képet csináltatni. De kérdem, nem él-e közöttünk eleven vonásittil lélek szerint ő maga? Elhalványulhat-e , megsemmisülhete annaki képe közöttünk , aki maga volt a segi+eni akarás, szivjóság ? Nem . Báró Podmaniczky János emlékezete, mint nemesi cimer tündöklő fényességben ott fog ragyogni századok multán is a ^iszaföldvári Polgári Társulati Alap pompás eszmeépületének márványhomlokzatán ! " A Polgári társulati Alap elmúlt loo esz+endejének főbb eseményeit megelevenitő felolvasásért az Alap nevében D. Lőrinczy Sándor f elügyelcbiz. elnök mondott; a felolvasónak köszöne+et. Cso portfénykép lel.eplezés Ezután felkérte dr. Erődi -Harrach Tihamér országgyűlési képviselőt, hogy tartsa meg fényképleleplező beszédét. Dr. ErődiHarrach ""ihamér beszédében kifejtette, hogy a szolidaritás hozta létre az Alapot, tartotta meg loo éven át, épen ugy mint ahogyan az itt leleplezésre váró tabló is amjAlap régi ós uj vezetőinek arcképeivel a szolidaritás gondolatának kifejezői. Kiváncsi tekintetek fordulnak a tabló felé, melyről most lehull a lepel s felzug a lelkes taps az avató beszéd nyomán. D. Lőrinczy Sándor még egyszer megköszönve az ünneplő közönség megjelenését, a diszfelügyelő - bizottsági gyűlést berekesztette.Majd
