Borzasztó Tisza-gát szakadás 1895 (Cibakháza- Tiszaföldvár, 1895) / 0022-1962

De a mire senki sem gondolt volna,az megtörtént : k misza P.-Sárszögnél áttörte gátjait s rémes zúgással, feltartózhatatlan erővel kezdett ömleni a viz a „holt* "'isza" medrébe. E gát a „Szolnok-Csongrád tiszabal parti ármentesitő társulat" tulajdona, melynek igazgató főmérnöke Ottó Sán dor, Sgy büszke, föffesz kedő ember, ki előtt mindenki szamár, rjdt csak ő az okos ember. Az 1888-iki nagy áradás lezajlása után foglalta el hivatalát. Első ténykedése az volt, hogy a már két árvizet kiállt vaskaput mely a holt ""iszát az ásott ászától elzárta felszedettes helyette töltést húzatott. Ez a töltés hozta a két virágzó község lakosságára a veszedelmet. Az áradó folyó szélvész korbácsolta hullámai nagypn megrongálták az összes védtöltéseket, de ez nem inditetta kellő vigyázatra az elbizakodot Jf őmémököt ; sőt , midőn egyszerű emberek látva a gátakon levő repedéseket, szivárgásokat, erélyes védekezésre kérték: „Zsebemben van a kulcsa", Volt a büszke válasz s azzal hátat forditott a figyelmeztet őfcnkk. Április 9-én este a rendes csaniőrjárat az egész töltésvonalat csendesnek találva, nyugodtan haladt tovább. A zsilip helyén levő töltéshez érve, rpmtilve észlelték, hogy a viz mintegy 1-2 méter szélességberi'Ittörte a gátat. Azennal felkeltötték a gát melletti házban alvö*őrt, egyikök pedig léhalálákan sietett a '''isza-Földváron székelő főszolgabírót értesiteni a veszélyről . A gátőr azonnal hirt adott telephonon az igazgatónak és Schváb Gyula közvetlenül veszélyeztet.ittirajry nagybirtokosnak. A főmérnök Ottó Sándor aludt. Nyugalomra tért akkor , midőn előtte való nap nyilvánosan kijelenti, ho^y fél ezen gátszakadástól. Az álmából felriasztott földbirtokos azonnal a vész szinhelyére ,sietett. Ott találtán ugyan az igazgatót, de teljesen Cét,lenül. dőszert, karót, zsákot, deszkát ide!" kiáltja a laikus földbirtokos". „Nincs semmi" volt a gátvédésre hivatott és érte minden tekintetben felelős igazgató felelete** „Na akkor menjen innen, mert magát használjuk fel védanyagul" viszonozza az elkeseredett földbirtokos s vészt jósló helyesléssel kisérte e szavakat a gyülekező lakosság. Az igazgató el is bujt lakásába. A százával rohanó nép minden vezető és védanyag nélkül eredménytelen munkára volt kárhoztatva. S bár dr. Hajdú József főszolgabíró buzditó szavára mint serény hangyaboly fogott a munkához, munkájának nem lett eredménye : 96oo hold buja ve téstől hullámzó föld caakhamar viz alá került ! „Mentsük meg legalább a tiszaföldvári határt" hangzott a jelszó s rohant a százakra szaporodott munkáskéz holt Tisza elhanyagolt gátjának védelmére. S bár emberfeletti volt a kifejtett munka, de ennek sem volt eredménye. Ez a gát is két helyen a belviz levezetésére szolgáló csatona által el volt vágva s ezt sem töltette be előre az igazgató mérnök sőt még védanyagot sem rakatott mellé s igy aholt ^isza medrébe 2o méter eséssel rohanó árt itt sem birták feltartóztatni a viz sza-Földvár határára kezdett nyomulni. „Végünk van , mentsük meg legalább községünket !" hangzott az ernyeietlenül munkálkodó elöljárósági tagok felhívása s a nép átkozva megrontóját, az igazgató főmérnököt, sietett lakásai védelmére. Ek közben kiviradt. An lázasan munkálkodó nép között csakhamar ott +ermett a vármegye közszeretetben álló főispánja Almássy Géza, Kövér Miklós, Kövér János, csakhamar ott termett Rieronymi Károly is s buzdítva, vigasztalva aflépet, irányt adtak a védekezésnek. Sürgöny, sürgöny után ment min derííelé és cakhamar két század gyalogság és egy