Süveges Ilona: Tanulmány a martfűi Tisza Cipőgyár 15 éves fejlődéséről (Tiszaföldvár, 1960) / 0013-1960

- 4 Az olcsó szállítás igen előnyös lenne a gyár szóméra. Tgvszi idő, tavaszi hangulat uralkodik, A rügyező parti fák , a csicsergő madarak, a lágyan hullámzó Tisza hangjai kellemes ós hangulatos órákat nyújtanak az ott élő embereknek, k// játszó utcák megtelnek nevető, kacagó gyermekekkel, a tenisz-pálya szorgalmas ütögetőkkel. Milyen jó is az itt lakóknak ! - sóhajt fel a külső szemlélő ! -Igen ! Elindultam a széles betonúton, hogy megtekintsem a gyárat belülről is. Hatalmas kétemeletes épület, ahonnana gépek zúgása már messziről hallatszik. Ez a cipőgyár hazánk legnagyobb cipőipari üzeme. Hét millió pár lábbelit gyárt évente, ami igen jelentős, mert az ország termelése 12.4oo.ooo pár. Ez azt jelenti, hogy minden embernek jut évenként egy pár cipő, mig a felszabadulás előtt három évenként jutott. Növekvő mennyiség mutatható ki magánál a bőr lábbelinél is, amit a számadatok bizonyitanak, /látsd ábra/. A számbeli csökkenés 1956-ra -az 1955-ös év eredményéhez vi» szonyitva- azzal magyarázható , hogy az ellenforradalom alatt a termelés egy ideig szünetelt és utána sem folyt olyan lendülettel, mintszokott, /Ez természetesen az egész ország termelését jelenti/. Azt, hogy az üzem az első cipőgyára az országnak; igen áldozatos munkával, nagy türelemmel és kitartással érték el. A gyár helyben egyáltalán nem rendelkezik nyersanyaggal, ezért hazai, vagy külföldi anyagokat használ fel. A cipőgyártás elég munkaintenziv iparága a bőriparnak. Rengeteg nyersanyagot dolgoz fel, amelynek nagy részét sajnos, hazánk külföldről vásárolja. A cipőgyártás legfontosabb nyersanyaga a bőr, amelyből a felsőrészt készitik. A szükséges mennyiséget a Pécsi, Simontornyai, Bebreceni, Budapesti-, Székesfehérvári bőrgyárak fedezik. Ez azonban nem mind hazai eredetű, mert állatállományunk nem tudja kielégíteni az eyre növekvő kapacitású cipőgyárakat, ezért nagymennyiségben importálunk nyersbőrt Bél- Amerikából. Ahhoz, hogy a gyár mind a belföldi, mind a külföldi szállítást kiküszöbölje, jó lenne egy bőrgyárat építeni az üzem mellé. így meg lehetne valósítani a komplex termelést. A bőrgyár szükségletét a környéken tenyésztett állatállomány biztosítaná. Megfelelő állattenyésztés mellett valószínűleg létre is lehetne hozni, így azonban a bőrellátás nem felel meg, a bőrhiány gyakran akadályozza az üzem folyamatos termelését. A felsőrész készítéséhez és a t

alp béleléséhez különböző textilenyagok szükségesek. Ezzel a gyárat az Ujszegedi Lenszövő, a Budapesti HPS /hazai pamutszövő/, a váci- ésdebreceni textilgyárak, valamint a Győri Pamutszövő vállalat látja el. Az üzem gondosKodik a vásárlók kényelméről, ezért házicipőket is készít. Az idősebb dolgozó nőnek nagy megkönnyebbülés* munka után felvenni a puha, posztóból készült házicipőt. Az ilyen cipőkhöz szűk-