Dr. Varga Lajos: Adatok Tiszaföldvár történetéhez (Tiszaföldvár, 1959) / 0005-1959
-6A földesúr, hogy anyagilag jobban érdekeltté tegye még megmaradt jobbágyait és kedvet csináljon másoknak is a Tiszaföldvárra való településhez, 1733-ban telepitési szerződést köt tiszaföldvári jobbágyaival, de ez a szerződés az 1733 után betelepülőkre is vonatkozik értelemszerűen, amint ez a szerződés fennmaradt szövegéből is következik. A szerződés anyagi része a következő: 1./ minden két darab igásmarha után. 25 garas 2./ minden három darab igáslótól 25 garas 3./ igásállat nélkül való jobbágytól 20 garas 4./ a még ezeknél is szegényebbek két nap kaszálás a roboton kivül 5./ dézsma. a*/ Tiszaföld vár ón minden termény kilencede, b./ Telkitelken, Martfűn és Homokszállás«n nyolcada, de kötelesek mindezt a földesúrnak el is vermelni !!! 6./ a községi kocsma jövedelmének.. l/4-e a földesúré 7./ minden gazda köteles adni 1 icce vajat 8./ a község együttesen ad. egyfaázsa faggyút 2 db meghizlalt ártányt 30 t t ludat 30 " kacsát 30 " tyúkot 9./ a homoki, vagy a tiszaföldvári határban szőlőt telepithetnek ós azt 10 évig adómentesen müveihetik 10./ robot .szükség szerint, vagyis nincsen pontosan meghatározva a robotnapok száma és módja 11•/ nád- és gyékényvágás épitkezéshez, tüzeléshez szabadon. Ha már most ezt a szerződést boncolgatjuk, mélyebben vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy bizonya nem volt valami kedvező a tiszaföldvári jobbágyok anyagi helyzete. 20 garas tett ki egy forintot. Nagy pénz volt ez akkor ! S nagyon nehezen lehetett hozzájutni ! A földeket általában 2-3 évig lehetett csak használni, majd pihentetni kellett. A trágyázást nem ismerik. A bar fél év alatt megromlott, mert nem voltak pincék. - - - A kezdetleges magyarországi áruforgalmat a földesurak majorsági gazdaságai bonyolitják le. Kevés az egésztelkes és az igás ál latokkal rendelkező jobbágy, több a zsellér. A robotnapok számát nem rögziti le pontosan a szerződés. 1770-ben pl. Tiszaföldváron egy jobbágyra 6 kishold /:=*1200 négyszögöl:/szántóföld jutott, de a föld birtoklási formája földközösség volt. A földet 5-6 lóval, vagy ökörrel kellett szántani, annyira kötött volt. Akinek nem volt igásállata, annak le kellett szolgálni a "kölcsönigát". A telepitési szerződés legsúlyosabb része a pénzadó, a kilenced nyolcad és a meghatározatlan robot, amely a teljes kizsákmányolásnak nyitott utat. 1770-ben Tiszaföldváron 141 telkes jobbágy volt. Egy évvel később, 1771ben, már csak 126. 1770-ben 92 zsellér volt, 1771-ben 87. léhát egy év alatt a telkes jobbágyok száma csökkent, s alig esSkkent a zselléreké. Ennyi jobbágyra 61 telek jutott / :1746 kishold:/. Vagyis 1/2 teleknél valamivel több jutott egy telkes jobbágyra, de sok volt az 1/4, 1/8, 1/16, 1/32 telkes is. Báró Podmaniczky földesúr szlovák jobbágyokat is telepit ett Tiszaföldvárra. Ezek megmagyarosodtak, legfeljebb a szláv eredetű családnevek őrzik még emléküket. /:A fenti, XVIII. századi adatok nagy részét Seós Imre "A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon 1711 1770 " c. müvéből vettem. Az idézett mü jó egykorú térképeket is tarllámaz !!! Ezeket a Sándorffy-féle térképeket be lehet rajzai ragasztani majd a kéziratba, vagy, ha esetleg nyomtatásra kerülne a sor, meg kell nézni, hogy a fent idézett mü térkép-kliséi megvannak-e még és Egerből el lehet kémi, mivel az idézett müvet Egerben nyomták. :/ Már az 1848/49-i szabadságharc előtt felvetődik Tiszaföldvár környékén is a Tisza-szabályozás szükségessége, de végleges, az egész Tiszán összefüggő megvalósítására csak 1848/49 után kerülhetett sor. Helyi árvízvédelem addig is volt. Ezt látjuk az egyik Sándorffy-féle térképen Tiszavezsenynél, ahol a falut gát védi. IlyMt helyi jellegű védelmet ellátó gát van Martfűnél. A tiszaföldvári földekkel határos Körös-szakaszon 1820-ban Huszár Mátyás mémök végzett ugyan
