Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Szabó Elek (1888-1945) plébános Gazdálkodó család gyermekeként látta meg a napvilágot Kunszentmártonban 1888. január 31-én. Középiskolai tanulmányait Szentesen kezdte meg, majd hét évet az egri ciszterciek gimnáziumában tanult. Az egri teológiát kitűnő eredménnyel végezte el. 1911-ben szentelték pappá. Első kápláni állomása Demecser volt Szabolcs megyében, ahol egy évet töltött, majd három évet a Heves megyei Kápolnán szolgált. 1915-ben Besenyőtelekre került adminisztrátornak, ahol plébánossá választották 1920-ban. A településen népmissziót szervezett, a templomot új orgonával és két új haranggal gyarapította. A besenyőtelki Szent Imre elemi népiskola neki köszönhetően épült fel 1930-ban. Erdemei elismeréséül ebben az évben nevezte ki az egri érsek tanfelügyelővé és kerületi esperessé. Horthy Miklós kormányzó 1941-ben Nemzetvédelmi kereszttel tüntette ki. Irodalmi munkássága jelentős, írásai különböző lapokban jelentek meg. 1927-ben elkészült Besenyőtelek történetét bemutató könyve. 1932 és 1936 között ő fejezte be az ifj. Dósa József által elkezdett Kunszentmárton város történetét bemutató munkát. A levéltári forrásokat, a hatalmas kéziratanyagot Szabó Elek egészítette ki tanulmányokkal, rendezte sajtó alá. Azóta ez alapmű a város múltja iránt érdeklődők, a helytörténeti kutatók számára. 1942-ben, Timon Zsigmond apát-plébános halála után nyerte el a kunszentmártoni plébános! tisztséget. 1943-ban vehette át a hivatalt. Az ünnepi fogadtatásról a helyi sajtó tudósításban számolt be. Első ténykedései között fő helyet foglalt el a népmisszió szervezése 1944-ben, amely március 26-tól április 2-ig tartott. A fiatalok felé fordult, lelkesítve őket az egyházi szolgálatra. Szem előtt tartotta az óvodás- és az iskoláskorú gyermekek hitbeli és erkölcsi ismereteinek gyarapítását. 1944. október 8-án érte el a front Kunszentmártont. A háromnapos ostrom következtében a templom is súlyosan megsérült: több ágyúlövés érte a tornyot, a tetőzet egy része elpusztult, a mennyezet beomlott. Nagy nehézségek árán sikerült a tetőzetet kijavíttatnia. Végül 1944. november 26-án újra misézhetett a templomban. A súlyos lelki és fizikai megpróbáltatások gyengítették szervezetét, 1945. július 12-én, 58 évesen meghalt. Temetésén híveinek ezrei vettek tőle búcsút.