Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Dr. Kiss Péter (1891-1975) prépost Kunszentmártonban született 1891. január 26-án. Gimnáziumi tanulmányait Jászberényben, a teológiát Egerben végezte. 1914. június 27-én szentelték pappá. Szegeden egyházjogból doktorált. Első állomáshelye Tiszaeszlár, 1915-től 1920-ig káplán volt Jászapátiban, 1920-tól hittanár és káplán Miskolcon. 1927-ben lelkész, majd 1928-tól kerületi esperes és plébános Polgáron. 1942-ben kapta meg szabolcsi címzetes préposti kinevezését. 1945-től 1959-ig Kunszentmárton plébánosaként szolgált. Már kispapként a Magyar Néprajzi Társaság felhívására 1912-ben népköltészeti anyagot gyűjtött szülőföldjén. 1917 májusától 1918 novemberéig a Jászapáti Katholikus Egyházi Tudósító, majd 1924-től 1925-ig a Miskolczi Katholikus Egyházi Tudósító havilapot szerkesztette. Polgáron 1927-ben négy új harangot öntetett. 1928-ban letelepítette a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővéreket. Hozzájárult a polgár-görbeháztelepi templom építéséhez. Erélyes fellépésével elérte, hogy a Tisza-híd ne Tiszadobon, az Andrássy grófok birtokán, hanem Polgáron épüljön fel. Szülőföldjére 1945-ben hazatérve, fiatalos lendülettel kezdte a lelkipásztori munkát. Nagy feladatok vártak rá. Legelőször is az 1944-es szovjet katonai ostrom során súlyosan megrongálódott templom helyreállítása. A külső felújítási munkálatokat csak 1957 tavaszán tudta befejezni. Neki jutott osztályrészül a fokozódó egyházüldözés átélése, hiszen plébánosi működése idején ment végbe a kötelező hitoktatás eltörlése, a fakultatív hitoktatásra való beíratás sok tortúrával járó bevezetése, a példásan működő hitbuzgalmi egyesületek betiltása, minden egyházi tevékenység korlátozása, a hívek megfélemlítése, a plébánia kertjének kisajátítása, ahol a helyi tanács piacteret létesített. Ezek ellenére nagy gondot fordított a hívő közösség lelki gondozására, az ifjúsággal való fokozott törődésre. 1959-ben restauráltatta a Nepomuki Szent János-, a Szentháromság- és az oszlopos Mária-szobrot. (Akkoriban még aránylag elfogadható állapotban, épségben voltak.) A papi békemozgalomba nem kapcsolódott be, ezért 1959-ben akarata ellenére nyugdíjazták. Kiköltözött a plébániáról, de haláláig szülőhelyén maradt. A helybeli plébánosok közül egyedül ő érte meg a gyémántmisés jubileumot. Személyében az igazi papi eszménykép testesült meg. 1975. december 8-án halt meg Kunszentmártonban. Forrás JÓZSA László 2006. Kunszentmárton plébánosai. Kézirat