Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Horváth István (1853-1908) és fia (1887-1928) malomépítő, malomtulajdonos, gépészmérnök Csongrádon született 1861-ben id. Horváth István egy szerteágazó, több helyen malmot építő famíliából. Fiatalon megházasodott, felesége Keviczky Mária volt. Házasságukból 10 gyermek született, de a felnőtt kort csak öten érték meg: István, Gyula, Ilona, Mária, Jolán. Miután Kunszentmártonba költöztek, Horváth István építtette fel az Érparton a mai napig meglévő malmot, ami saját korában nagyszerű vállalkozás volt. Tiszakürtön pedig a testvére alapított malmot. Egyre korszerűbb berendezéseket vásárolt, így kitűnő lisztet őröltek. A Tiszazug több településeiről is hozzá jártak őröltetni. A gyermekeit igyekezett minél jobb iskolákba járatni. A két fiát Budapestre adta gimnáziumba, majd Németországba egyetemre. Mindkettő gépészmérnök lett. Lányai Sopronban és Temesváron végezték középiskoláikat. Sajnos Horváth István korán meghalt. Ifjabb Horváth István a külföldön szerzett egyetemi diplomája után kénytelen volt beállni a családi vállalkozásba öccsével együtt. Pár éves tevékenykedésükre az első világháború kitörése vetett árnyat, mivel mindkettőjüket behívták katonának. Több éves fogolytábori szenvedés után hazakerülve gyorsan visszailleszkedtek a város életébe. Horváth István nemcsak vezette a gőz- és hengermalmukat, de ő lett a Kunszentmárton-Tiszazug Villamos Rt. műszaki igazgatója, melynek elnöke dr. Zechsmeister Alajos, igazgatósági tagjai dr. Dani Pál, Vértes Emil és Fazekas András voltak. Ok villamosították nemcsak a malmot, hanem a környékét is. Tőlük jutott el az elektromos áram a város középületeihez a '20-as években. A malom területén az utcafronton volt a főépület, melyben a tulajdonos családja lakott, ott voltak az irodák is. A nagy udvaron épült házban lakott a főgépész, Mátyus István, Horváth Gyula (1890-1927) és a kocsisok is. Az udvar közepén egy nagy tavat létesítettek. Akkora volt a tó, hogy csónakkikötője is volt, és úszóversenyeket tartott benne a fiatalság. A Horváth testvérek szorgalmas munkájuk mellett sok szegény emberen segítettek, például meglehetősen nagy telküket kiosztották házhelyeknek a malomban dolgozó munkásemberek számára. A malommal átellenben sorakozó családi házak így épültek fel. Gyula megnősült, négy gyermeke született. István soha nem házasodott meg korán jelentkező szívbaja miatt. Sajnos ők is váratlanul korán haltak meg, 37 és 41 éves korukban. Korai haláluk után bérlő vette át a malmot, később arculatot váltottak, hiszen növényolajipari tevékenységet folytattak. Az államosítással így új korszak indult a malom életében. A Horváthok érdemeit úgy őrzi az utókor, hogy a malom körüli részt Horváth térnek nevezték el. Forrás Dr. Séra Gvuláné visszaemlékezése Ifj. Horváth István