Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)
Szabó István: Turcsányi István a múzeumalapító
6.1 1959-ben a múzeumnak kiszemelt börtönépületbe előbb rendőrőrsöt helyeztek, majd annak áthelyezése után a járási rendőrkapitány és családja számára az utcai frontot szolgálati lakássá alakították. Természetesen mindezen funkcióváltás miatt az épület felét a céloknak megfelelően rendbe is rakták, használhatóvá tették. A hátulsó front üres cellái, folyosói és a börtönkápolna meglehetősen elhanyagolt állapotban, üresen maradtak. 7. /Az 1960-as évek végén ugyancsak a múzeumi gondolat hívévé lett „...lelkes ifjú pedagógus, Józsa László megkaparintotta az üressé vált börtön kulcsait és mi többen lelkesen csatlakoztunk hozzá". 8 8. / 1969-ben: a/ a renováláshoz szükséges „...pénz kérdésének egy része tanácsi funkcionáriusaink támogatásával megoldódott", b/ megkezdődött az üres épülerrész renoválása, cl „...a gyűjtést a renoválás ideje alatt is folytattuk", d/ „ ...4 börtöncellában és a börtön volt kápolnájában megnyitottunk egy alkalmi kiállítást." 9 9.1 1969. november 6.: az előmúzeum megnyitása. Látható, hogy a kunszentmártoni múzeum ügye jelentős mértékben Turcsányi István munkája révén alakult. A fiatal pedagógus Kunszentmártonba kerülése ezért mind a nagyközség, (majd újra város) kulturális életének, mind pedig a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum sorsának alakulásában megkülönböztetett figyelmet érdemel. Valamikor - úgy 1975 táján - egy baráti beszélgetés során mesélt hosszasabban életéről, pályája alakulásáról lü . Ebből a magnón is rögzített emlékezéséből tudtuk meg, hogy bár szülei törökszentmiklósi lakosok voltak, ő maga Mezőtúron született, mégpedig a Becsali csárdában, „...a nagyapám bérelte akkortájt a csárdát. Édesanyám egy szülés előtti utolsó látogatásra ment csupán Mezőtúrra, én azonban alaposan bezavartam: idő előtt a világra jöttem, így mindössze egy hétig tudhattam magamat Mezőtúrinak, hiszen a szüleim a »vilagra tolakodasom« után visszamentek Törökszentmiklósra." Itt járta - az 1879-ben 14 működő tanteremmel regisztrált 8 alapfokú iskola egyikében - elemi iskoláit, elbeszélése szerint olyan eredménnyel, hogy a harmadik, negyedik, ötödik elemitől kezdve a vizsgákon mindent ő mondott meg, amit osztálytársai nem tudtak. Aminek eredményeként a vizsgaelnök karon fogta és elvitte beíratni a polgári iskolába. Ezt elvégezve, az. akkori tanügyi rendelkezések biztosította lehetőségek szerint „...csak egy útja nyílott a továbbtanulásnak: a tanítóképző." Aradra vetTurcsányi István, 1975. 8 Uo. 5. o. 9 Uo. 6. o. 10 Turcsányi István magnetofonra felvett életrajzi visszaemlékezései. Kézirat Damjanich Múzeum Helytörténeti Gyűjteménye 1369-88. Ezt használja fel SZABÓ István: Egy pedagógus sorsa a Tiszazugban a múlt század elején című, Turcsányi István emlékének szentelt cikkében. In: (szerk.: GULYÁS Éva - SZABÓ László): Múzeumi Levelek 78-79. Szolnok 2003. Az itt közölt „curriculum vitae" - idézeteket a megjelent írásból vettük.
