Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)
Pusztai Gabriella: Húszéves a kunszentmártoni múzeum
2003 első felében az NKÖM' S támogatásával a múzeum külseje is megújult. Ugyancsak a minisztériumnak köszönhető az időszaki kiállítótermek rendbetétele, ahol végre sikerült megoldanunk a falak szellőzését, épségük hosszú távú megőrzését. Lezajlott a külső raktári tárgyak levédése gomba és egyéb kártevők ellen (könnyező házigomba, a közönséges és dacos kopogóbogár, házicincér, reves korhadás). Jelenleg szereltetjük be szárítógépünket a magas páratartalom csökkentésére. A szigeteletlen épület egyes részei még ma is vizesednek, a termekben potyog a mész. A teljes épület szigetelése, a felújítás végleges befejezése, raktárhelyzetünk rendezése tehát még a következő évek feladata lesz. Gyűjtés, kutatás a Tiszazugban A Helytörténeti Múzeum gyűjtőterülete a Tiszazug kistérség és Kunszentmárton, melyek néprajzi, történeti emlékeit őrizzük, dolgozzuk fel. A Tiszazug-kutatás (1971-84) évei alatt elsősorban néprajzi, ipartörténeti szempontból mérték fel és vizsgálták a települést és a Körös túloldalán elterülő kistájat, a Tiszazugot. Ekkor még a műhely-együttesek (múzeum híján) a szolnoki Damjanich J. Múzeum raktáraiba kerültek, de ráirányították a figyelmet arra, hogy a település gazdag iparos múltja további gyűjtést, feldolgozást igényel és érdemel. Az 1990-es évek elején még csak születőben volt a múzeum későbbi gyűjtési koncepciója, s nemcsak a kézműves kismesterségek emlékeit kutattuk fel, mint pl. a cukrászé, hanem többek között a cserkészek, tűzoltók, helyi zsidóság történetének relikviáit is. A gyűjtésben később segítséget jelentett Barna Gábor régi álma, az 1991 őszén alakult Múzeumbaráti Kör. Évente egyszer hirdettük meg néprajzi, történeti gyűjtőpályázatainkat, elsőként a Népi gyermekjátékok pályázatot 1991-ben. (1992. Utcánk története, 1993. Nevezetes kunszentmártoni épületek, 1994. Fürdőzés, fürdőélet a századfordulótól a második világháborúig, 1995. Iskolánk története) 1997-ben érdeklődés híján megszűnt a kör. 1994-ben indult újra a múzeumban a településen és környékén még meglévő kézműves műhelyek felkutatása, felmérése, megmentése. A következő években folyamatosan vásároltuk az egyébként pusztulásra, széthullásra ítélt műhelyeket (többnyire szerszámokkal, gépekkel, iratokkal, fényképekkel, termékekkel együtt). Lényegesnek tartottuk a műhelyek kiválasztásánál, hogy milyen mély gyökerekkel bír a településen, a térségben, kihalófélben lévő mesterség emlékeiről van-e szó, melynél halogatni nem lehet a tárgyak, dokumentumok megszerzését. Az utóbbi években a tematikai szempontok is egyre nyomatékosabban érvényesülnek. Egy-egy rokon mesterségekből álló szakmacsoport területére próbálunk koncentrálni a gyűjtés, vásárlás előkészítésekor. Az elmúlt három évben az öltözködéssel kapcsolatos mesterségekről gyűjtöttünk (vásároltunk szabó-, cipész- szűcsműhelyt, s kiállításon 19 NKÖM: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Hamngozóné Tóth Eva tárlatot vezet a fotóműteremben