Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)
Dr. Szabó László: Néprajzi kutatások a Tiszazugban
séget arra, hogy a jövőben milyen irányba teljesíthető ki a kutatás. Ugyanitt - mintegy a tanácskozás összefoglalójaként - Szabó László A Tiszazug szántóföldi gazdálkodásának helye az Alföld gazdálkodásában című előadásában bemutatta azt is, hogy az SZMNA segítségével s a már igen szép számú helyi monográfiák adatainak birtokában egy jól kutatott táj miként jeleníthető meg az ország, illetve a tágabb Alföld térképén. 1985. szeptember 28-án nyerte el a gyűjtemény a múzeumi rangot. Erre az alkalomra a kiállítás történeti részét átrendezték, illetve az időszaki kiállító termekben egy, a tiszazugi kutatócsoport másfél évtizedes tevékenységét bemutató kiállítás is készült. A vele egyidejűleg rendezett tanácskozás (Honismeret és múzeum. Kutatások Szolnok megyében és a Tiszazugban) mintegy lezárta az eddigi kutatásokat. Az előadók a munkaközösség tagjainak sorából kerültek ki, s közülük a középiskolás diáktól a helytörténeti kutatókig, a muzeológusoktól kezdve az egyetemi oktatókig mindenki megszólalt, s így egy eredményes munka minden részlete feltárulhatott. Az évi rendes tanácskozásokon túl több kisebb-nagyobb konferenciát is szervezetünk. Közülük ki kell emelnünk a néprajzot is érintő három legfontosabbat: Az anyakönyv, mint történeti forrás(1979), Csépa és a palócság (1982), Katolikus egyházi népénekek. A kunszentmártoni Mezey kántor dinasztia énekes könyvei (1985). 20 Számos nagyobb műbe épült be szervesen a Tiszazug népi kultúrájának egy-egy vonatkozása. Közülük kiemelkedik Bellon Tibor Tiszáról szóló alapvető monográfiája, de az itt folytatott kutatások egyik szilárd pillére volt a Szolnoki Galériában rendezett komplex szemléletű Tiszavölgyről szóló millecentenáriumi kiállítás is, amely értékes kötetet eredményezett, illetve a Szolnok megye népművészete monográfia, amelyben a Tiszazug helyét már karakteres vonásokkal rajzolhattuk meg. Az egykori tiszazugi néprajzkutatók jó iskolába jártak és eredményesen dolgoztak. Ha ma keressük őket, egyetemi katedrákon, múzeumok élén vagy megbecsült múzeumi, levéltári és közművelődési szakemberként találkozhatunk velük. Nagyon sokan szereztek tudományos fokozatot, doktoráltak és tanítanak különböző közép- és általános iskolában, ahol saját publikációik és diákjaik sikeres pályázatai jelzik, hogy örökre eljegyezték magukat a néprajzzal, a tudományos kutatómunkával. Mindnyájan munkálkodnak azon napjainkban is, hogy a Tiszazug képe minél tisztábban és részletezőbben jelenjék meg a magyar néprajzi csoportok palettáján. Köszönettel tartozunk ezért a Tiszazug népének! Szabó László Kakuk Mátyás nyelvész-kutatóval beszélget, 2004. 20 Az anyakönyv, mint történeti forrás tanácskozás anyaga megjelent a Múzeumi Levelek 31-32. számaként 1979-ben. - Csépa községről az egri Dobó István Múzeum munkatársaival a Palóc-kutatás keretén belül is vitanapot szerveztünk. Az említett csépai tanácskozás község lakóinak való beszámolóként is felfogható.
