Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)
Dr. Szabó László: Néprajzi kutatások a Tiszazugban
Dr. Szabó László Néprajzi kutatások a Tiszazugban Európában a magyar néprajztudomány dicsekedhet azzal, hogy lexikont 1 alkotott. Olyan kézikönyvet, amely a tudományos kutatások eredményeit a művelt nagyközönség és a szakma számára egyaránt hozzáférhetővé teszi. Az ötkötetes nagy munka, a szakma egyik büszkesége 1977 és 1982 között jelent meg. Főszerkesztője Ortutay Gyula akadémikus, az Akadémiai Néprajzi Kutatócsoport igazgatója, s a főszerkesztők a magyar néprajztudomány akkori jelesei: Bodrogi Tibor, Diószegi Vilmos, Fél Edit, Gunda Béla, Kósa László, Martin György, Ortutay Gyula, Pócs Éva, Rajeczky Benjámin, Tálasi István, Vincze István. Az ötödik kötet megjelenése előtt meghalt a főszerkesztő, Diószegi Vilmos és Vincze István, de helyükre méltó, általuk kinevelt munkatársak állhattak. Nem szerepel a főszerkesztők között Voigt Vilmos, akinek a lexikon megjelentetésében kulcsszerepe volt, s ő az, aki ma is számos kézikönyv, tankönyv megírását is kezdeményezi, a tisztázott, pontosan fogalmazott néprajzi terminológia kialakításán fáradozik. A főszerkesztők bevonták a magyar néprajz akkori mozgatható élvonalát: egyetemek, kutatóhelyek, múzeumok, egyéni kutatók egész sorát, s elkészülhetett a nagy mű, miközben ugyanekkor folytak a Magyar Néprajzi Atlasz és egy új magyarság néprajza mára már megjelent köteteinek munkálatai is, s közben sorra alakultak, illetve gyarapodtak a múzeumi és helytörténeti gyűjtemények, kiadványok, s nagy számban kerültek ki kutatásra alkalmas fiatalok az egyetemekről. A szakma nagy évtizedei voltak ezek az évek. Természetesen ezek a munkák nem egyenletes színvonalúak. Voltak alig kutatott területek, témák, erősen vitatott kérdések. Szóval a kutatás akkori állapotát tükrözték. Ha több idő állt volna rendelkezésre, gyalultabb lehetne a felület, az egyidejűleg készülő munkák jobban támogathatták volna egymást, ám nem bizonyos, hogy elkészültek volna. Akkor olyan volt a csillagok állása, hogy kedvezett efféle művek létrejöttének. Ma egészen biztos, hogy ilyen jellegű munkákat a szakma képtelen volna elkészíteni. De hogy kerül a csizma az asztalra? Miért írom mindezeket le, ahelyett, hogy a Tiszazug néprajzi kutatásáról beszélnék? Azért, hogy világosan megértsük a Tiszazug kutatásának lényegét, pontosabban kijelölhessük helyét a néprajzi kutatások térképén. Anynyi már az eddigiekből is kiderült, hogy nem egyedülálló jelenségről van szó. Másutt is számos kutatási program futott eredményesen. A tiszazugi kutatásokban résztvevők jó néhány ilyenben vállaltak szerepet (Duna-Tisza-közi-, Három Város-, Körös-völgy-, Bihari-, Palóc-, Zemplénikutatás), s többen részesei voltak az említett országos vállalkozásoknak is, miközben napi munkájuk többnyire egy-egy múzeumhoz vagy más munkahelyhez (egyetem, iskola, művelődési ház) kötötték. Ez azt is jelentette, hogy azok, akik részesei voltak a tiszazugi kutatásoknak (nemcsak néprajz!), ha sokat is tudtak már e tájról, népről, nem tudták még a nagyobb összegző munkák Tálas László és felesége a legjobb adatközlők közé tartozott (Tiszakiirt, 1978.) 1 MNL: Magyar Néprajzi Lexikon
