Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)

Hegedűs Krisztián: Tömlöc a Körös partján

Hegedűs Krisztián Tömlöc a Körös partján A börtön épülete A kunszentmártoni múzeumban járva, a város egyik legöregebb épületét tekinthetjük meg. Csupán a főtéren álló parókia, és a római katolikus nagytemplom egyes részei idősebbek nála. A mellette emelkedő kerületi házzal (ma földhivatal működik benne) pedig egy időben készült, 1780-82 között. A 20. század közepéig, kevesebb mint 50 év kihagyással folyamatosan börtönként üzemelt. A látogatókat még most is szorongással tölti el a boltíves, cellaajtókkal tagolt, szűk folyosók hangulata. Rabok ezrei töltötték itt megérdemelt vagy néha igazságtalan büntetésüket. Megszámlálhatatlanul sokszor csikorgott a sarokvas, kattant a lakat. Hajdúk árgus szemmel őriztek betyárokat, de volt az elítéltek között gyilkos, házasságtörő, tolvaj, dezertőr, becsületsértő, kocsmai verekedő, piacon káromkodó ember is. Számos kunszentmártoni, aki betér eme ódon épület falai közé, tudni véli, hogy Rózsa Sándor is raboskodott itt egy rövid ideig. Erre sajnos nincs írásos bizonyítékunk, de egy 1950-es években itt szolgált börtönőr még látni vélte azt a börtönnaplór, amelybe bele volt jegyezve a híres betyár neve. A hagyományokon kívül, természetesen a legfontosabb támpontjaink a levéltári források. Mivel a börtönről szóló anyag nagy része, az évszázadok alatt elveszett vagy megsemmisült, csak szórványosan találhatunk utalásokat. Ezért nem kizárható, hogy ezután is előkerülhetnek fontos dokumentumok a börtön történetével kapcsolatban. Fotóanyag tekintetében még mostohább a helyzet, hiszen egyáltalán nincs birtokunkban régi kép az épületről. Néhány kunszentmártoni képeslapon csak a kerületi ház látható, az árnyékában meghúzódó börtön sem kívülről, sem belülről nem lett megörökítve. Ezen tényezőktől eltekintve, elmondható a fellelt anyagról, hogy elegendő egy jó történeti áttekintés összeállításához. A börtön 1782-től 1853-ig a Jászkun Kerületen belül a Nagykun Kerület tömlöceként működött. A mellette felépített Nagykun Jurisdictionális Ház (törvényhatósági ház) börtöneként szolgált. Ez tekinthető a hőskornak, hiszen a Nagykunság minden részéről származó bűnözőket tartottak itt lakat alatt. Mivel a kerület pallosjoggal rendelkezett, ezért halálos ítéleteket is végrehajthattak. 1853-tól 1900-ig üresek a cellák. Ebben az időszakban, pontosan 1874-ben vásárolta meg a község az épületegyüttest. Mivel a városvezetés más irányú hasznosításra tett kísérletei kudarcot vallottak, ismét lakatok kerültek az ajtókra. A századfordulón a már korábban Kunszentmártonba helyezett járásbíróság fogházaként nyitották meg, és újabb 50 évig üzemelt. 1958-as bezárása után már nem használták büntetésvégrehajtási célokra. 1779-ből származik az első forrás, amely a Nagykun Kerület szent-mártoni birtokán lévő börtön nedves, egészségtelen levegőjéről és a kerületi ház szűkösségéről tudósít minket. Már ekkor kilátásba helyezték egy új kerületi ház és ahhoz tartozó épületek felépítését.

1 A múzeum épülete (Hevesi Ferenc rajza) 1 kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum adattára 1794. sz.