Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Öltözködési műhelytitkok (Tiszazugi Füzetek 7. Kunszentmárton, 2003)

Pusztai Gabriella: Hét évtized a kaptafa mellett. Szűcs Imre cipészmester műhelye

és második világháború között terjedt el széles körben. A kövezett utak, járdák segítették népszerűvé válását.)

4 Kunszentmártonban viszonylag későn, feltehetően csak a század közepén tűntek fel,

5 hiszen a csizma viselése mellett csak lassan nőtt a cipő népszerűsége. Továbbá a csizmadiák egy része cipőket is készített. Mégis túl szerénynek tűnik Sipos Orbán statisztikája 1879-ből, aki a csizmadiák számát a cipészekkel együtt összesen 19-re becsüli.

6 A kunszentmártoni Ipartestület főkönyve szerint 1888-ban, kilenc évvel később 20 cipész, 16 csizmadia és 1 papucsos fizetett tagdíjat pénztárukba, ami már a polgárság erősödésére, igényeinek gyors növekedésére utal. Az iparos tanoncok nyilvántartásából kiderül, hogy az 1898-99-es tanévben 16 foglalkozást tanultak, melyből már a cipész volt a legkeresettebb. A következő évben is csak a szabóinasok előzték meg számukkal a suszterokat. 1900 után név szerint ismerjük a mestereket (szám szerint 23at), akik inasok tanításával foglalkoztak: Kakuk Matuzsálem, (aki az 1887-ben alakult Iparoskör elnökének tisztjét is ellátta), Ballá János, Benke Imre, Benkó Mihály, Berta Márton, Dávid Mátyás, Fazekas József, id. és ifj. Gál István, Gulyás Mihály, Hegedűs Gábor, Kakuk József, Király Béla, Király Béláné, László András, Nálhi Lázár, Rózemberszki Kálmán, Sulyok Mihály, Szekeres Ignác, Szécsi József, Szilágyi János, Zsemberi János.

7 4 Bene Zsuzsanna: Lábbeli a magyar népviseletben, Bőripari Tudományos Egyesület Múzeumi Bizottságának kiadványa, Budapest 1964. október 33.o. 5 A kunszentmártoni születési anyakönyvi kivonatok között felbukkan ugyan Skultéti (?) Mátyás feleségeként Suszterin Gertrúd nevű asszony, aki férje foglalkozása után is kaphatta nevét. 6 Sipos Orbán (szerk.): Rendszeres jelentés Jász-Nagykun-Szolnok megye állapotáról 1879. Szolnok, 1880. 7 Az 1910-es évektől a következő mesterekkel bővült a lista: Dékány György, Gulyás Károly, Gulyás Mihály, Piti Péter, Lajkó János, Berta János, M Kovács Antal, Horpácsi Imre, Sípos János, Veres Mihály, Tóth József, Jordán József, Kolonics Lajos, Seres Mátyás, ifj. Kakuk Mihály. Az 1920-as évektől új mesterek voltak: Szanda Antal, Bozsik Boldizsár, Czakó Imre, Balga János, Takács Lukács, Galavics Ferenc, Palotai Péter, Gyalai Joakhim, Szanda Antal, Kocsis Mihály, Vincze László, Bozsik Ferenc, Kakuk László, Veréb István, Dávid István, Bajnócki István, Feldvebel Antal, Szarka János, Fazekas József, Kovács J. Antal, Kiss Boldizsár, Varga Ede, Harangozó István, Zelinler Károly, Hegedűs János, Harangozó Péter, Szirom István, Tóth Ferenc, Dantesz Mátyás, Csík Gáspár, Kézsmárki Ferenc. Az 1930-as évekből a következő cipészek dolgoztak az eddig felsoroltakon kívül: Kakuk Ernő Imre, László Márton, Molnár András, Palotai Péter, Molnár István. Az 1940-es évektől oktattak még: Harangozó Gergely, Tóth István, Szűcs Imre, Kuna Imre, Kovács L. Antal, Lendvai Antal, Győri Sándor. Cipőmodellek 1916. (Damenhüte neuester Moderichtung)