Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Öltözködési műhelytitkok (Tiszazugi Füzetek 7. Kunszentmárton, 2003)

Füvessy Anikó: „Az szabó és szüts legények artikulusai"

„Az szabó és szűts legények artikulusai" 1 A céhes ipar kialakulása Kunszentmártonban A török kor pusztításai után újra betelepülő Kunszentmárton dinamikus fejlődésnek indult a 18. század elejétől. Az 1700-as évek közepén a lakosság növekvő száma és igényei már egyre több iparos számára biztosított megélhetést a faluban. Elsősorban a nagyállattartásra alapuló mesterségek (szűcs, csizmadia) fejlődtek. 1745-ig a korabeli iratok alig említenek kézműveseket, de látható, hogy a település növekedésének arányában nőtt az iparosok száma. Egy 1817-es összeírás szerint 107 mester tevékenykedett a városban.

2 1765 volt az első céh létrejöttének éve. „Hatüzletű Mester embereket" tömörített és 28 tagot számlált. Tagjai között szabókat, csizmadiákat, takácsokat, szűcsöket, kovácsokat és lakatosokat találunk. Első gyűlésüket 1766-ban tartották, s céhmesternek Ternai Györgyöt, atyamesternek Gergulits Györgyöt, szolgáló mesternek Szüts Mártont választották. Kedvezően hatott az ipar fejlődésére a városi rang elnyerése (1807), amellyel együtt járt évi négy országos és egy heti vásár tartása. I. Ferenc 1819-ben megújította a céhek kiváltságait, mely 12 mesterségről szólt. 1828-ban a céhmesterek már hat különböző szakcsoportba rendeződtek, közös céhprivilégium és egy főcéhmester alatt, hat alcéhmesterrel. 1855ben ismét közös céhbe tömörítették az iparosokat, s Ökrös Józsefet választották céhmesternek. A nagyállattartás a 18. század folyamán főleg a bőrt feldolgozó iparágak fejlődését ösztönözte. Nem véletlen, hogy a városban a szűcs- és csizmadia mesterség nagy múltra tekint vissza. A kunszentmártoni mestereknél nemcsak helybeli, hanem távolabbi települések ifjai is törekedtek a szakmák elsajátítására. Egerből és Rimaszombatról jövő inasokat is említenek a korabeli iratok. Közülük nem egy letelepedett a városban. Az általunk alábbiakban közölt forrás 1824-ben foglalta össze a szabó és szűcs céhlegények szabályzatát, amely meghatározta életüket, hétköz- és ünnepnapjaikat. „Az szabó és szűts legények artikulusai" a kunszentmártoni múzeum céhes emlékeinek egyik legérdekesebb darabja, melyet az eredeti kézírással is közlünk. Fennmaradása Kiss István szabónak 1 Helytörténeti Múzeum Adattára, 3729 2 Kakuk Mátyás: Iparos családok Kunszentmártonban a XVIII-XIX. században, Múzeumi Levelek 49-50. Szolnok, 1985., 62. o.