Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Öltözködési műhelytitkok (Tiszazugi Füzetek 7. Kunszentmárton, 2003)

Szabó István: Adalékok a szűcsmesterség történetéhez

az általuk készített, a lakosság addigi életmódjához szorosan hozzátartozó viseleti darabok tűnnek el, válnak feleslegessé, de az alapanyagul szolgáló állati bőrök (elsősorban a birkabőr) is egyre kevesebb. Mutatja ezt az alábbi számsor. Míg Kuszentmártonban 1852-ben 17.716, 1895-ben csak 2.001, 1911-ben 1.741, 1935-ben 3.067, 1942-ben 4.318 a juhállomány. Ezek a beszűkítő változások az önálló szűcsmesterek létszámának radikális csökkenésében is megmutatkoznak. Míg a „fénykorban", vagyis 1852-ben 54 szűcsmester is megél Kunszentmártonban, addig 1879-ben számuk az említett okok miatt 14-re esik vissza, s az 1945-1946-os évben az Ipartestületek Országos Központjának XIII-XIV. évről szóló jelentése szerint a szűcsmesterséget Kunszentmártonban továbbra is csak 14 önálló mester műveli, ám hogy semmi emelkedő tendencia nem várható a mesterség gyakorlóinak létszámát tekintve, arra az a bizonyíték, hogy a 14 szűcsmesternek mindössze 3 segédje és 4 tanonca van. Ez pedig nagyon halvány biztosíték ennek a hosszú időn át virágzó, sokak által űzött hagyományos iparágnak egyáltalán a fennmaradásához is. A 6110/1948. számú Korm. rendelet hatására 1949-ben Kunszentmártonban is megszűnt az Ipartestület és megalakult a KIOSZ. A koalíciós időszak preferálásával szemben az ötvenes években a magánipar elsorvasztása volt a jellemző. A kisiparosok száma drámaian csökkent, bizonyos létszámot, elsősorban a közszükségleti, szolgáltató ipari területről felszívtak az állami ipari, szövetkezeti létesítmények, többen viszont szakmát voltak kénytelenek váltani. Sem az Ipartestületek megszűntetése, a kisipar visszaszorítása, sem pedig a háború után megfogyatkozott, tulajdonjogilag megváltozott állatállomány, a drága szűcsárut megfizetni képtelen elszegényedett népesség helyzete nem kedvezett a szűcs dinasztiáknak. A későbbiek során is, csakúgy, mint a fordulat éve utáni időszakban a gazdaság erősödésével szaporodó igényeket kielégítő felsőruházati szőrmeáru előállítását állami vállalatok látták el. Néhány, iparát még megtartó szűcsmesternek - elsősorban a gazdag rátétes díszítménnyel, hímzéssel dolgozó iparosoknak piacot biztosított a hetvenes-nyolcvanas évektől erősödő turizmus. Divattá Kaszapad (Varjú Róza rajza)