Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1994-08-01 / 8. szám
TISZAFÖLDVÁR] HÍRLAP 3 T.H.: Néposz Gyula az egyetlen képviselő, aki kisgazda színekben került a testületbe. Hogyan zajlott ez négy éve? N.Gy.: Családunk valaha rendelkezett földtulajdonnal, amit a változások után ismét birtokba akartunk venni. Ennek a földprogramnak az akkori pártok közül a kisgazdapárt volt a legmarkánsabb támogatója. így kerültem kapcsolatba a párttal, aminek tagja, majd később felkért jelöltje lettem. A párt ülésein kezdetben sokan megfordultak, bár ennek többsége puszta kíváncsiság volt, és mára már ez is elmúlt. Ennek az oka, hogy nem úgy valósult meg a parasztemberek földhöz juttatása, ahogyan a program ígérte. Rövid idő múlva én is kiléptem a pártból és inkább tettem a dolgom, mint képviselő a meggyőződésem szerint. T.H.: Milyen eredménnyel? N.Gy.: A helyi politikai élet is eléggé feszültséggel terhes volt, nehéznek bizonyult a kezdet. Az egyeztető tárgyalásokra már elég furcsán nyilatkozott néhány párt. Nehezteltem is az MDF-re, amikor a KIOSZ székházban tartott egyeztetéseken nem a realitások alapján történt a véleménycsere. A személyeskedő kirohanások nekem nem tetszettek, hiszen az akkori ellenzék tagjait jól ismertem és bizony elhangzottak olyan állítások, amik nem lehettek valósak. Aztán a körzetekben sem a józan ész diktálta a visszaléptetéseket, hasznosabb emberek nem kaptak így lehetőséget. T.H.: Nem volt jó előjel ez a testület felállása előtt. Te pályáztad a jegyzői állást. N.Gy.: A megállapodások felrúgása folytatódott és bizony sok kellemetlenséget okozozott az embereknek. Jegyzői páyázatom beadása után látvu a kuszáiódó helyzetet írásban visszavontam a beadványt. A polgármester úr ezt figyelmen kívül hagyva szavaztatta a pályázatot és az eredmény ismert. Hogy miért nem iktatta be Marosfalvi Ernő a jegyzői pályázatomat viszszavonó dokumentumot nem tudom. A politikai egyezség valóban az volt, hogy támogatják jegyzői pályázatomat, de aztán fölmértem a helyzetemet és mivel , tíz évet kiestem ebből a szakmából, a további pályázókkal szemben ez nagy hátrány lett volna. Visszavontam a pályázatomat, de mi történt, a polgármester előterjesztette. Kemény hangon szólt is ellene, olyan elemzéseket tett amire nekem semmi szükségem nem volt. T.H.: Azt hinné az ember, hogy ilyen csak a megbuktatott rendszerben volt. N.Gy.: Nekem van viszonyítási alapom, az előző rendszerben is tettem a dolgom és szolgáltam a községet, belülről láttam az eseményeket, így ne mondja senki , hogy így volt, meg úgy volt. Most is azt mondom, hogy igaz történtek dolgok, de ennyire korrupt módon nem. T.H.: Ezek szerint nem szerencsés hivatali dolgozóként képviselőnek lenni? N.Gy.: Mindenképpen az a szerencsés, ha nem hivatali dolgozó a képviselő. Helyes is a törvény, ami ezt kizárta, így egészségesebb a dolog. A munkáltatóval mindig függőségi viszonyba állni és úgy véleményezni előterjesztéseket nem előny. Mint mondtam igyekeztem tenni a dolgom, képviselni a város és a lakókörzetem érdekeit. Fontos volt a temető és környékének aszfaltburkolata, amit szorgalmaztam. Rend van a régi temető helyén, de előbbre nem jutottunk, ott áll és gazosodik. Nem volt és nincs is megvalósítható elképzelés. Oda lakásokat, kulturált központot üzletekkel és szórakozóhelyekkel építhetnénk. Ebben léphetett volna a polgármester úr keresve a pénzintézeteket, a külső segítséget. A Földrendező Bizottság önkormányzati meghívottjaként azt hiszem sikerült segítenem az állampolgároknak. A kárpótlás előkészítésében és a koordinálásban tevékenykedtem hatékonyan. T.H.: Hogyan látod a testület mérlegét? N.Gy.: Megítélésem az, hogy lényegesen többet tehettünk volna. Nem kerestük a lehetőségét annak, hogy nyisson a település. Jobban kellett volna mozgatni az apparátust, ami képes lett volna többre is. Mozgatni kellett volna a műszakot, tervezni és elképzelésekkel bombázni a testületet. A strand ügye is megállt, pedig oda lehetett volna szerezni támogatókat. Paulovics Tamás sokat ment utána, de őt is lesöpörték. Nem tartottam helyesnek, hogy nincs egy alpolgármester. Ez kellett volna ahhoz, hogy az egyik fél, az egyik vezető mindig mozoghasson a világban, tárgyalhasson és vigye előbbre a város ügyeit. T.H.: Ismét közeleg a választás, te hogyan döntöttél a közéleti szerepvállalásodról? N.Gy.: A város képviselőjelöltjei között nem kívánok szerepelni. Azt remélem, hogy az indulók kellően megszűrve, különböző szakmai területeket képviselve terjesztik elő programjaikat. A megválasztottak munkája a testület négy éves működése alatt legyen igazi csapatmunka. T.H.: Köszönjük a riportot. * T.H.: A medencék szélén megszokott a jelenléted, de hogyan került a képviselőtestületbe Paulovics Tamás?_______________ P.T.: Aki ismer tudja, hogy milyen nézeteket vallók, hogyan gondolkodom. Én ott voltam 1988-ban Budapesten és együtt ünnepeltem a tömeggel március 15-ét. őszinte és igazán felemelő érzés volt. Helyileg is elmentem néhány csoport ülésére, de nem léptem be egyik pártba se. Aztán úgy gondoltam, hogy eddig is sokat tettem a strandért, az üdülőkörzetért és ezt képviselőként még hatásosabban tudom majd segíteni. Ezzel szolgálhatom a várost, az itt élő embereket. T.H.: Képviselőként tehát egyik párt programja sem volt rád kötelező. P.T.: A pártok "játéka" hamar kiábrándított, de az egész képviselősdi is elgondolkodtató. A strand ügyét többször felvetettem, de hosszas altatás lett belőle csak. Talán az én bűnön is, hogy nem voltam elég agresszív. T.H.: Tagja voltál a koalíciónak, amelyik polgármestert adott. A te elképzeléseid ennek ellenére támogatás nélkül haltak el. Miben látod az okát? P.T.: Nevezzük nevén a dolgokat. A Borza Attila megválasztását én támogattam és azóta a polgármester minden áron betart nekem. A strand ügye hozzám is kapcsolódik, tehát akkor azt teljesen le kell folyt, a következő oldalon
