Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1994-07-01 / 7. szám

10 TISZAFÖLDVÁR] HÍRLAP Szűz Máriát nem imádjuk, de még szobrát is tiszteljük! Portugáliából útnak indított vándor szobor járja országunkat. A fatimai kegyszobor másolata - akárcsak az eredeti - úgy ábrá­zolja Máriát, ahogy a látnokok látták. Hogyan is történt? 1917-et írtak. Dúlt az I.világháború. A nyugati fronton két és negyed millió az ál­dozat. Az egyik legvallásosabb nemzet ez idő tájt az orosz. Valami azonban úgy tűnik feltartóztathatatlanul elindul földjükön s majd földjükről. Raszputyin, a sátánizmus­sal cimboráló ördögi szerzetes óriási hata­lommal befolyásolja az eseményeket. Végül kivégzik ugyan, de halálát II.Miklós cár és családja kivégzése követi s így ha­zatérhetnek az emigrált forradalmárok. Le­nin lepecsételt vonaton, - ahogy Churcill mondja; lepecsételve mint egy pestis baci­­lus - megy haza áprilisban Svájcból. És el­indul hódító kőrútjára a társadalmi reformo­kat és földi paradicsomot Ígérő, alapvetően materialista, vallás és egyházellenes kom­munizmus. Az észre és bizonyosságra he­lyezi a hangsúlyt az új eszme és arra, hogy az ember önállóan irányíthatja életét, nincs szükség többé Istenre. Portugáliában nyugalom van. A világégés szele is alig jut el az óceán partjáig. Az Iri­­a-völgyben békésen játszadozik egy 7, egy 9 és egy 10 éves gyermek, miközben bá­­ránykáikra is oda-odafigyelnek. S mig a század történelmének legfontosabb és egyben legkatasztrofálisabb eseménye bontakozik ki Oroszországban, Jácinténak, Franceskónak és Luciának megjelenik Szűz Mária. A tiszta égbolt alatt, vakító fényben azt kéri tőlük, jöjjenek ide 6 hóna­pon keresztül, imádkozni a háború befeje­zéséért, a világbékéért. És május 13- tói október 13-ig egyre nagyobb tömeggel kö­rülvéve imádkoznak a gyermekek a jele­­nési napokon. Június 13-án több, mint 50- en, júliusban már "rengeteg" emberről beszélnek a szemtanú újságírók, augusz­tusban és szeptember 13-án "több ezren" vannak együtt, végül október 13-án “mint­egy 70 ezer férfi és nő" szemtanúja a jele­néssorozat utolsó, csodás napjának. A zaklatásoknak bőven kitett gyermekek ren­díthetetlenek. Szülői, rendőri, egyházi tiltás ellenére imádkoznak, böjtölnek, szomjaz­nak. így könyörögnek Istenhez irgalomért, bünbocsánatért, mert ezt kéri tőlük a Szűz­anya, s ők örömmel vállalják is ezt. Az utol­só nap eseménye döbbenetes, szavakkal aligha kifejezhető lehetett. Világvégi hangu­latban, félelemben, a zuhogó eső okozta sárban térdepelve imádkozott irgalomért az ártatlan nép a csodás égi jelet, a "táncoló" napot látva, 12 percen keresztül. S fontos megjegyeznünk, hogy a korabeli, szemtanú szakemberek ugyanúgy mint a jelenséggel később foglalkozó pszichológusok egy­hangúan vallják; nem lehetett szó tömeg­hipnózisról, hallucinálásról. Csoda volt. A jelenések befejeződtek. A világ arra ki­váncsi, mit üzent a gyer­mekeken keresztül Jézus anyja. S a látnokok el­mondják, amit elmond­hatnak: Amennyiben nem tér meg a világ, egy még rettenetesebb hábo­rú fog kitörni. Még na­gyobb lesz az egyház és a Szentatya üldözése. Számtalan téveszme kel útra, s nemzetek dőlnek össze. Ezért kéri a pápát a Szűz, ajánlja fel neki O- roszországot, hogy felvir­radjon a világbéke. Az oroszországi és por­tugáliai események egy­mástól függetlennek tűn­tek, holott elválaszthatat­lanok. Mert véget ért a fa­timai csoda sorozat, s néhány napra rá, novem­ber 7-én kitör a forrada­lom. Lenin borzalmat sza­badít szülőhazájára és mindenhová, ahol el tudja terjeszteni őrült tanait. Az oroszok Szűzanya oltalmába he­lyezése a pápák /XV.Benedek, Xl.Pius, XXIII.János, VI.Pál, I.János-Pál/ részéről késik. Kitör a II.világháború, mely 40 millió áldozatot követel. Hirosimában néhány perc alatt 70 ezer ember hal meg.S bár, úgymond, véget ért a háború, marad az országok -köztük hazánk- gyarmatosítása, a diktatúra, az egyházüldözés s ezek gyü­mölcse, a szellemi és erkölcsi leépülés. S aztán 1981-et írtak, s éppen május 13- át. A római Szent Péter tér zsúfolásig tele zarándokokkal, akik minden szerdai napon ily módon találkozhatnak a pápával. II.Já­­nos-Pállal, akinek szivében a chestochowai Mária iránti tisztelet élt. Hozzá zarándokolt el szülőhazájában, Lengyelországban ki­tudja hányszor, kerékpárral, gyalog Varsó­ból, Krakkóból. Hogy azonban éppen azon a napon, a fatimai jelenés sorozat első napjának évfordulóján dördült el ellene a gyilkos szándékú fegyver a Szent Péter té­ren, nem lehetett véletlen. A pápa számára jel volt ez, figyelmeztetés. Amikor több hó­napos betegség után, úgy ahogy, de meg­gyógyul, nem Chestochowa-ba, hanem Fa­timába zarándokol a merénylet évfordu­lóján. Ott köszöni meg a Mindenhatónak és Szűz Máriának életben maradását, a pisz­tolygolyót a kegyszobor koronájára helyez­ve. S visszatérve a Vatikánba, a következő esztendőben elkéri Fatimából a Mária­­szobrot néhány napra, s miután magánká­polnájában e szobor előtt napokig imádko­zik, a Szent Péter téren megtörténik, amit már régen meg kellett volna tenni, a szobor előtt felajánlja Istennek és a Szüzanyának az oroszokat s az egész világot. S ki ne tudná mi kezdődött meg ezután az oroszok földjén, Szovjetunióban s a világban, amit ezen ismeretek birtokában nem könnyű vé­letlen egybeesésnek tartani. Bizonytalanságban élve és homályos jö­vőnk felé tekintve, istenhittel fogadjuk te­hát Mária szobrát hazánkban, s azon belül augusztus 23-án Szolnokon. Nem imádjuk Szűz Máriát - ahogy félremagyarázva pró­báltak bennünket, katolikusokat vádolni protestánsok és hitetlenek - de még szob­rát is tiszteljük, mert az Isten által kiválasz­tott názáreti leányt, Jézus édesanyját juttat­ja eszünkbe, mint édesanyánk fényképe édesanyánkat. Nem félünk őt szeretettel körülvenni ilyen módon, mert biztosan most is csak azt mondja mint régen; - "Tegyetek meg mindent, amit csak mond a Fiam!" /Jn.2,5/. 1983-ban szüleimmel felejthetetlen za­rándokút legtávolabbi pontjaként értük el Fatimát. Néhány napos ottlétünk alatt ellá­togattunk a látnok gyermekek egyszerű szülőházaiba, beszélhettem Franceskó és Jácinta bátyjával és a még ma is élő Lucia nővérével. Csodálatos órákat tölthettünk a hatalmas bazilikában, megállhattunk Fran­­ceska és Jácinta sírjánál és évtizedes tá­volságból is fülembe cseng a több tízezres körmenet különböző anyanyelvű híveinek Ave Maria-ja.Kár,hogy mindenki nem juthat el oda legalább egyszer életében. De úgy látszik ezen akar segíteni most a Szüza­­nya, amikor "ellátogat" hozzánk, Mária or­szágába. így csak Szolnokra kell majd "za­rándokolnunk",hogy máriás lelkülettel i­­mádjuk Istent, bocsánatot, békét, szerete­­tet kérve Tőle önmagunknak, családjaink­nak, hazánknak, világunknak. Tamási József plébános

Next

/
Oldalképek
Tartalom