Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1994-06-01 / 6. szám
TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 7 Neked milyen az édesapád? Az enyém pocakos és kopaszos volt. Nem magas és nem alacsony, de pirospozsgás. Vonatból felismerte a búzát, rozst. Valamikor - még én előttem - voltak lovai és tehenei. Bandi talán még ma is azért szeret állatvásárba járni. Gyönyörű írása volt. Még a keresztrejtvény is szép volt , ahogy ő fejtette meg. Tudott biciklizni és volt is egy férfi gépe. Kicsi mindig fázós volt és minket is mindig féltett a megfázástól. Lapos, négyzetalakú pénztárcája volt és mindig tiszta volt a cipője. Néha a miénket is megpucolta. Szeretett és tudott ultizni. Kár, hogy csak Atti tanulta meg tőle. Ha olyan vendégünk volt, aki ő-vel beszélt ő is mindjárt őzve beszélt.Mindig kitörölte a tányérját, volt egy kis bicskája és sokszor elszunyókált az asztal mellett. Így rajzolta le Ili lánya egy Családok éve van ... délután. Kis lapos imakönyve volt, úrfelmutatáskor letérdepelt és tudta a Most segíts meg Máriá-t is. Este néha faggyúval bekente a tenyerét és sokszor -nagyon sokszor- kora hajnalban kelt fel. És ha dudáltam, hozta a kapukulcsot, hogy beengedjen. Egészen 1988 júliusáig ... Neked milyen az édesanyád ? Az enyém öreg, de nem látszik ám rajta! Nyolcvannak se néz ki. Sze- rét mesélni a régi szép időkről. Lánykori kiskutyájáról és arról, hogyan melegítette a kezét Apu a Zenede felé menet jó hatvan évvel ezelőtt. Szeret zongorázni, - kár, hogy csak Bandit tanította meg - de állítólag tudott fejni is. Ha merne, nyerne a Ki nyer ma-n. Mindig, minden nap főzött, sütött. Ezért is hívták az unokák sütimamának. S ma is alig értem, hogy miért nem szerette soha azt a finom csirkezúzát. Régen szerdai napokon felment Pestre. Néha hozott cserkészkolbászt, sőt narancsot. Egyszer - még gyerekkoromban - nagyon beteg volt. Hogy meggyógyuljon, lepókhálóztam templomunk ablakait. Meggyógyult. Ma már nem tud minden vasárnap elmenni a templomba. Hosszú lett a 2 kilométer. Legtöbbször Atti viszi be, ha otthon tudják tölteni a hét végét. Soha nem kaptunk tőlük egyetlen pofont sem. Talán csak Ili egy fene- kést. A múltkor vettem észre, hogy ha köszönök neki, azt is mondom Neki, hogy Szia, meg azt is, hogy Csókolom. Jövő hét keddjén is szeretnék haza menni. Folytatás következhet, ha Te is megírod, vagy legalább elgondolkozol rajta. Na és ha Édesapa vagy Édesanya vagy, mit írna rólad gyermeked? Tamási József "Mi itt dolgoztunk, itt éltünk, és itt akarunk dolgozni és élni tovább!"- közgyűlés a Mezőgazda Szövetkezetnél -Az egykori TSz székházban tartotta május 27-én közgyűlését a Mezőgazda Szövetkezet. 1992. október 20-án alakultak és azóta a nehézségek ellenére is bizakodva dolgoznak. Vezetőjük, Szöllősi Jánosné, beszámolójából megtudtuk, hogy nehéz örökséggel indultak, de bevételeik alapján 2-3 év alatt tervezik a tartozások teljes rendezését. A tagság elfogadta a beszámolót és a felszó- lalásaikban a szakmai feladatok, a jövőért való aggódás került előtérbe. Néhányan, akik sokkal többet tehettek volna ezért a közösségért, most elfordulnak, de ezt is túl fogják élni - fogalmazták meg többen is. Ez a töretlen bizalom, ha kellő munka és szakértelem is társul hozzá, képes lehet a nehéz évek sikeres átélésére. A közgyűlés elfogadta Molnár István és Dr.Csontos Gyula visszalépését, vezetőségi tagságukból történő lemondásukat. Parázs lett a hangulat Molnár István volt országgyűlési képviselőnk hozzászólásai, valamint Néposz Gyula törvényességi, ügyviteli kérdései után. Szöllősi Jánosné válaszaiban kitért arra, hogy adódnak gondok a működés során, de ezeknek a megoldásában kellett volna ekkora energiával segíteni. Mióta kiváltak és önállóan akarnak gazdálkodni sokan igyekeznek betartani, hátráltatni a munkát, pedig arra kellene törekedni, hogy a város lakóinak évtizedeken át megélhetést adó mezőgazdaság végre talpra állhasson! A vita néhány határozott tag kemény gondolatával zárult , és biztosították a vezetést arról, hogy ezek után is bírják bizalmukat. A törvényes út mindenki számára biztosított, így igazát ki-ki megtalálhatja. Ezen túl viszont a vetést, a jószágokat nem a politikai szócsaták résztvevői, nem az ügyeskedő és az indulatokat kavaró zavarosban pecázók fogják érlelni, gondozni, hanem azok a szívvel és hajnaltól estig tartó munkával érvelő emberek, akik most is csak dolgozni szeretnének, ők nem választási ciklusokban mérik az életet, nekik egy gazdasági év is sokat jelent.
