Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1994-05-01 / 5. szám

8 HSZAFÖLDVÁRI HÍRLAP DALAINK, MELYEKET BÁNATUNKBAN VAGY ÖRÖMÜNKBEN NAP MINT NAP ÉNEKELÜNK Egyetlen más nemzet dallamkincse sem olyan gazdag, mint a magyarságé A magyar dal szép, új köntös­ben lép elénk A MÚLT IDŐK NÓTÁS KÖNYVE I. kötetével, a­­melyben dr. Károssy Csaba 77 MAGYAR NÓTÁT csokorba gyűjtve nyújt át a nagyközön­ségnek. Az elmúlt évtizedekben méltánytalanul elhanyagolt né­pi zenekultúránk dalai máig őr­zik a magyarság érzésvilágának rezdüléseit, lelki titkait. Babits Mihály így fogalmazott:- Megmondom a titkát édesem a dalnak,/ Önmagát hallgatja, ki a dalra hallgat,/ Mindenik embernek lelkében dal van,/ És a saját lelkét hallja minden dal­ban. -Kosztolányi vallja, hogy böl­csőnktől koporsónkig kísérnek bennünket a mi nótáink: - Kö­rülöttünk vannak ezek a nóták, a levegővel szívjuk magunkba. Amint az ókori görögséget egy érzelmi és szellemi közösségbe forrasztották a dalok, melyeket rabszódjaik énekeltek Akhille­­uszról és Hektórról, vagy a finnséget már évszázadokkal e­­zelött összekovácsolták a Kale­vala versei, azonképpen minket is egybefüznek cigánynótáink és egységet teremtenek köz­tünk. Úgy vesznek körül ben­nünket, mint valami monda, vagy hitrege, mint valami vallá­sos áhitat. Élet itatja átokét. Nemzedékről nemzedékre ö­röklödnek...... Mindnyájunkat egy titokzatos, szinte regei vi­szonyba hoznak egymással. Az idegenek, akik közénk jönnek, elsősorban nótáinkat veszik észre. A magyar nóták komponistái egyedül a szívüktől kértek ta­nácsot. Aki megszereti e dalo­kat, a saját sorsára, érzéseire, örömére, bánatára ismer ben­­nük.Nagy nótasikerei voltak e­­zeknek a daloknalcAkit én sze­retek, A ti utcátokban fénye­sebb a csillag, Csak titokban a­­kartalak szeretni,Hajlik a jege­nye, Hogyha ír majd édesa­nyám, Tele van a város akácfa virággal,Mit susog a fehér akác, Nincsen annyi tenger csillag az égen. E sorok, e nóták címei szebben beszélnek minden méltatásnál, magasztalásnál. A dalok egy csokor virág, magyar virág. Benne van az akácfa virá­ga mellett, a tubarózsa és pün­kösdirózsa, a kék ibolya, az ő­­szirózsa és a bokrétába kötött mezei virág, s a kék nefelejts. A gyönyörű nóták földerítik lel­künket, könnyeket csalnak sze­münkbe. Egyik elandalít, a má­sik elgondolkodtat, a harmadik felvidít. Valamennyi mesél vala­miről. Az életünkről. Szerelme­inkről, csalódásainkról. Ünnep­napjainkról, hétköznapjainkról. És anyanyelvűnkön, magyarul szólnak muzsikájukban és szö­vegükben egyaránt. Mind, egy­­től-egyig itt sorakoznak emlé­kezetünkben, gondolatvilá­gunkban. Csupán a kellő alka­lomra várnak, hogy újra életre keljenek: szívünkből szóljanak. A magyarsághoz tartozásunk zenés követei ezek. Akik rokonszenveztek velünk, hamar megszerették nótáinkat. Erzsébet királynénak több ked­vencnótája is volt: mig a wind­­sori herceg a Megugrattak Hor­tobágyon..... kezdetűt szerette meg. De közismert Boross La­jos kiváló zenekarvezető és Ye­hudi Menuhin világhírű hege­dűművész személyes barátsága a magyaros dallamok megszó­laltatása, együttjátszása révén is. A magyarok közt a Kárpát-me­dencében, vagy bárhol a vilá­gon a közös szórakozás, a ba­ráti, családi összejövetelek ze­nei repertóriuma változatlanul a szó igazi értelmében vett népdalok, a magyar nóták és o­­lyan népies műdalok, melyek útban vannak a népdallá válás felé. Amit ezek a nóták el tud­nak mondani, azt így nem jele­nítheti meg a többi műfajok e­­gyike sem. Színvonala, értéke a szerző szakmai felkészültségé­től, tehetségétől, eredeti látás­módjától keletkezik. A század­­fordulón s a századelőn kelet­keztek Ányos László, Dóczy Jó­zsef, Balázs Árpád, és Fráter Ló­­ránd - kissé korábban Dankó Pista - közkedvelt magyar nó­tái, de sok nóta az utóbbi fél évszázad remek nótaköltőinek jeles alkotása. Patinás nótákká lettek: megtartva mindenkori vonzerejüket, üde frissességü­ket. Sikereik révén szerezték meg ennek a műfajnak létjogo­sultságát, hasonlóképp mint más művészeti ágazatok. Külön öröm, hogy SZOMBAT­­HELYI kiadó vállalkozott a gyűjteményes kötet közreadá­sára. A dalok szövegei előtt a dallamok egyszólamú kottáit is megadták. A kötet végén még a nóták szerzőit, további is­mertebb műveit ismerhetjük meg. A kiadó tervei szerint eme “első fecskének1' szánt nó­­táskönyvet, hisszük majd több is követi. Induljon szíveket­­lelkeket hódító útjára a da­los-füzet! Szerezzen egyre több hívet jóbarátot a magyar nótá­nak és a benne szereplő alko­tásoknak! Fogadjuk meg a szép kiállítású könyv üzenetét: - Őrizzük meg közösen, - mind­annyiunk örömére - az utókor számára, az évtizedek során lassan feledésbe merülő ma­gyar nóták és dalok napja­inkban még időnként felcsen­dülő dallamai és szövegei üzenetét, szépségét. - A kiadvány önismeretet gaz­dagító, a magyar kultúra iránt érdeklődőknek fontos könyv. Személyes használatra való, de közművelődési könyvtáraknak is ajánljuk. / OSKAR KÖNYVEK KIADÓ / SZOMBATHELY Dr. Domonkos János J Győrben átadjuk az értékes díjakat az anyanyelvi verseny döntőjén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom