Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1994-04-01 / 4. szám

2 TISZAFÖLDVÁRI Hf RT. AP TH EXKLUZÍV Eltelt közel négy év az önkormányzati választások óta. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy hogyan értékeli az önkormányzati testület az eltelt időszak alatti munkáját. Az előző számban Tiszaföldvár polgármestere nyilatkozhatott. A képviselőtestület tagjainak azonos témakörökben tesszük fel a kérdéseket. Kinek milyen elképzelései voltak az induláskor; hogyan értékeli a testület és saját munkáját, mennyit fejlődött a település, milyen nehéz döntései voltak, további tervei. Ezekről a kérdésekről Dr. Császár Szilveszterrel beszélgettem elsőként. T.H.: A négy évvel ez­előtti önkormányzati vá­lasztásokon milyen el­képzelésekkel indult? Dr.Cs.Sz.: Az önkormány­zati választásokon kettős céllal indultam. Elsőként szerettem volna képviselni az MSZP-t, pontosabban nem is a pártot, hanem a párt elképzeléseit, és minden szocialista párti képvi­selő azzal a céllal indult, hogy a párt képviselői jelen legye­nek az önkormányzatban és képviseljék ezt a szellemisé­get. A másik elképzelésem az volt, hogy ebben a változó időszakban - főleg szakmai is­mereteimmel - segítségére le­hetek településünknek. T.H.: Mennyire volt elégedett az akkori vá­lasztási eredményükkel? Dr.Cs.Sz.: Abban az időben örültünk, hogy négy képvise­lőnk került be a testületbe. Akkor ezt nagy sikernek könyveltem el, és most is úgy vélem, hogy érdemes volt in­dulnunk. T.H.: Véleménye sze­rint hogyan működött az önkormányzati testület? Történtek-e a működé­sében gyökeres változá­sok? Dr.Cs.Sz.: Az első időszakra a pártok szerinti működés volt a jellemző. Pontosabban nem is a pártérdekek domináltak, hanem a helyi koalíció (MDF, SZDSZ, FKGP) azon igyeke­zett, hogy többségével kiszo­rítsa az MSZP és TPT képvi­selőit az érdemi döntésekből. Végsősoron eljutottunk oda, hogy ez a működési forma megszűnt. Azt kezdtük el csi­nálni, amiért megválasztottak bennünket. A kezdetekre jel­lemző pártfegyelem megszűnt és a szakmai döntésekre kon­centrált a testület, a korábbi politikai döntésekkel ellentét­ben. Lassanként felbomlott a "koalíció" és a képviselők a te­lepülés érdekeit szem előtt tartva - pártoktól függetlenül - döntöttek. Ehhez az is szük­séges volt, hogy a polgármes­ter úr belássa, hogy csak így lehet működőképes az ön­­kormányzat. T.H.: Az elmúlt négy éves ciklus alatt miben fejlődött településünk? Dr.Cs.Sz.: Itt a legjelentő­sebb fejlődést abban látom, hogy jópár út szilárd burkola­tot kapott. Mindenki tudja, hogy ezekben az utcákban lehetetlen állapotok uralkod­tak. De ez csak a kezdet. Fejlődött - a régebben bein­dult - csatornarendszer, a gázellátás, amelyben jelentős szerepet játszott a lakossági hozzájárulás is. Az oktatás tárgyi feltételei is lényegesen javultak. Gon­dolok itt a gimnázium fejlesz­tésére, az Ószőlői Iskola tető­tér beépítésére, a tornacsar­nok építésére. Az egészségügy vonalán még adósak vagyunk, bár em­líthetem a központi ügyeletet és a minilabor létrehozását, de ez még kevés! Adósak vagyunk az inf­rastruktúra fejlesztésével és remélem, hogy még ez a kép­viselőtestület elmondhatja, hogy előre lépett a telefon­kérdésben. T.H.: A testület mű­ködésében milyen szere­pet tulajdonít saját ma­gának? Dr.Cs.Sz.: Saját magamnak különösebb szerepet nem tu­lajdonítok, én is a testület tagja vagyok, testületi dönté­sek születtek. Meg kell emlí­tenem, hogy a fejlesztési kér­désekben a tagok többsége - pártállástól függetlenül - a te­lepülés érdekeit tartotta szem előtt. A kezdeti "nagytakarí­tásra" irányuló törekvések nem valósultak meg, amelyet az idő is igazolt, hogy jó, hogy nem történtek meg. Ezek után körvonalazódott az együttdolgozás lehetősége. Persze ez nagyon lassan ala­kult ki. T.H.: A négy év alatt az Ön számára mely dön­tése volt a legnehezebb? Dr.Cs.Sz.: Az egyik legne­hezebb döntésem a Gimná­zium hovatartozása volt. Én a Megyei Önkormányzathoz való csatlakozást támogattam, azon praktikus okból, hogy a működéshez jobb anyagi fel­tételeket ott láttam biztosí­tottnak. A másik: a Kossuth Lajos Általános Iskola igazga­tóválasztása volt. Azért volt nehéz, mert magam számára sem tudtam megítélni, hogy ki lesz a jobb vezető. Ezért tar­tózkodtam. A harmadik: ez inkább a testület nehéz dön­tése volt, amikor a nagy vihart kavart Ószőlői Iskola igazga­tóválasztására került sor. Úgy érzem, hogy az idő bizonyítot­ta, a testület akkor helyesen döntött. T.H.: Ha visszaemlék­szik, volt-e olyan döntés, amellyel egyáltalán nem értett egyet? Dr.Cs.: Ilyen volt a már ko­rábban említett gimnázium ügye. Még egy dologgal nem értettem egyet, amikor 1991- ben az önkormányzati testület többsége úgy döntött, hogy nincs szükségünk egy négy éves programra, mondván, nem kell előre ígérni dolgokat. Pedig a munkánkat is segítet­te volna és a számonkérést is lehetővé teszi. Elképzelések és célok nélkül nagyon nehéz az előrehaladás. Ez nem döntés volt, de hiá­nyolom, hogy az önkormány­zat nem segítette a civil szer­veződéseket. Nem hogy nem segítette, de a kezdeti idő­szakban a helyi hatalom az ilyen szerveződések elsorvasz­tására törekedett. Pedig egy modern polgári társadalomban az önkormányzatok legfőbb segítőjének az ilyen szerveze­teket tartom. Csak nem kell pártoknak tekinteni őket, mint ahogy a TPT-vel tették! Ezek a szervezetek hiányoz­nak most. Ezek nem politikai szervezetek, ezek nem hata­lomra törnek és nem a hata­lom ellenében dolgoznak min­denáron. T.H.: Mi volt az az önkormányzati döntés, mely - ön szerint hosszútávra meghatá­rozta a település életét? Dr.Cs.Sz.: Szerintem a helyi adók bevezetése volt. Bármi­lyen nehéz, ezt a lépést meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom