Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1994-12-01 / 12. szám
TISZAFOLDVARI HÍRLAP 9 dr. Király Ferenc A választási programról, a választási harc tisztességéről és a szavak hiteléről Örömmel és köszönettel veszem a Tiszaföldvári Hírlap nyújtotta lehetőséget, hogy a már nyilvánosságra került programom részleteiről, valamint az eddig befutott reagálásokról írhatok. 30 éve élek itt és azt hiszem nyugodtan mondhatom, mint a tenyeremet ismerem ezt a várost és személyesen a lakosság nagy többségét. Saját bőrömön tapasztaltam a település fejlődését vagy éppen a visszafejlődését, a vezetés gondjait, nem egyszer hibáit, építettem, örültem és veszekedtem, büszke voltam és dühöngtem, szeretem messziről nézni a tornyait, amikor hazafelé tartok, szeretem virágos fáit, a szőlőit, ezt a sokféle jóból és rosszból összegyúrt hazámat, Tiszaföldvári. Nem véletlen, hogy a program élén a becsületes, világos és áttekinthető vezetés áll, a vezetői tevékenység ellenőrizhetősége, sőt az ellenőrzés kifejezett igénye. Az elmúlt 35 évben nem volt szerencsénk a vezetőinkkel. Ez alatt karnyújtásnyira tőlünk számtalan, a miénknél sokkal rosszabb adottságú település virágzó várossá fejlődött, mi pedig csak álldogáltunk. A vezetés és a lakosság nem egy nyelven beszélt, a bizalom kölcsönös hiánya, a szükséges széles körű érdekegyeztetés elmaradása, a vezetőket tunyává, a lakost közönyössé és ellenségessé tette. Ma már restelkedés nélkül elnézzük, hogy a főútvonalainkon is derékig ér a gaz, hosszú utaink egy zöld folt nélkül, fák nélkül, nyáron porral, ősztől tavaszig sárral borítva. Várossá deklaráltak, de a városi rangunkat a látogatóink nemegyszer megmosolyogják. Sajnos igazuk van: sok tekintetben még falunak sem vagyunk elég jók. Hogyan induljunk el innen? Mit kell tennünk? Széles körű, reális és nagyon őszinte elemzéssel kell kezdeni. Az ország néhány keservesen nehéz év előtt áll. A központi támogatás reálértéke várhatóan csökkenni fog, nemhogy növekedni. A normatív támogatások az intézmények, iskolák működtetésére már eddig sem voltak elegendőek, ezután méginkább nem lesznek. A város két meghatározó termelői ágazata lassan kezd a romjai alól kimászni, de még évekig jelentős munkanélküliséggel, elszegényedéssel, tehát a kiadások és /úem a bevételek növekedésével kell számolni. 1994-ben - nem forintra pontosan - a költségvetésünk közel 410 millió forint, ebből 310 millió a működési kiadás, durván 54 milliót fordíthatunk fejlesztésre, felújításra, 36 millió forint adóssága van az önkormányzatnak, évi 10 millió a hiteltörlesztési kötelezettség. Útjaink jelentős része még burkolatlan, csatornahálózatunk szűkös, 25 éves vízvezetékhálózatunk rövid időn belül felújításra szorul, nincs telefonunk, a városban nincs mozi, étterem, kultúrház megfelelő. Elhanyagolt, gondozatlan a temető. Mi az ami van? A mezőgazdaság, az ipar és a szolgáltatás területén sok tehetséges és sikeres vállalkozó, néhány jóhírű iskola, kielégítően működő egészségügyi alapellátás és kisebb intézmény, hasznosításra évtizedek óta váró csodálatos termál-gyógyvíz, idegenforgalomra viszonylag gyorsan kiépíthető területek, objektumok. Megoldott a gázellátás, szennyvíztisztítás és a vízellátás. Egy négy éves program összeállításánál gondosan mérlegelni kell, hogy a célok kitűzése egy irányba történjék, egymással ellentétes, egymást akadályozó vagy kizáró fejlesztés ne induljon, a rövid távú tevékenység egy hosszabb távú stratégiai elképzelésbe illeszkedjék. Talán még fontosabb, hogy előre kiszámítsuk: a központi támogatást, pályázati elismerést milyen beruházásainkhoz remélhetünk. Ismernünk kell tehát a kormányzati prioritásokat, fel kell mérni az alapítványok adakozási hajlandóságát és az országos intézmények regionális fejlesztési céljait. Mivel előreláthatólag főleg szolgáltatásokat kínálhatnánk fel - legjobb példa erre a fürdő - meg kell keresni azokat a hazai és külföldi csoportokat, amelyek ilyenek után érdeklődnek. A programról eddig lefolytatott vitákban többször elhangzott, hogy adni kellene fontossági sorrendet, ki kellene emelni bizonyos célokat és másokat inkább háttérbe kellene szorítani. Kétségtelen, hogy szükséges fontossági sorrendet felállítani de megoldási sorrendet nem. A vállalkozások támogatása, éppen mert ebből remélhetünk többletbevételt, a teendőink élére kívánkozik, de nem sorrendben: inkább szemlélet, a dolgok megközelítésének módszere kell hogy legyen. Minden fejlesztés, beruházás, építés elsősorban a helyi munkahelyteremtő magánvállalkozás segítségével fog történni. A térségi szerepünk meghatározása, a szomszéd településekkel való kapcsolatunk rendezése és kiépítése során is főleg munkát kell felkínálnunk, hogy minél gyorsabban enyhíthessünk a foglalkoztatási gondjainkon. Sok kérdés hangzik el a szociális segélyezés reformjáról, ami a program egyik legfontosabb tétele. Itt az alapelvet kell -folytatás a köv. oldalon -
