Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1994-11-01 / 11. szám
TISZAFÖLDVÁR] HÍRLAP 9 Ismét segíthettünk és örömmel tettük. Az "Édes Anyanyelvűnk" országos nyelvhasználati verseny döntője zajlott Sátoraljaújhelyen. A jeles rendezvénysorozat záró ünnepségén közösen örülhetünk a jól végzett munka eredményének. A több hónapon át tartó előkészület után a végső versengés is befejeződött, és meggyőződéssel mondhatjuk, hogy sikeresen. Az anyanyelvi versenyen az ország minden részéből ideérkező - az elődöntőkön a legjobb eredményt elért - középiskolás diákok mérték össze felkészültségüket, bizonyították be elkötelezettségüket nyelvünk tisztaságának, szépségének megőrzése mellett. Eljöttek a magyar diákok küldöttei Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról, Vajdaságból és színvonalas szereplésükkel bizonyították, hogy kelet-európai kisebbségi sors nehéz körülményei között is vigyázzák nyelvünket, megtartják magyarságukat. A verseny résztvevői hazatérve otthonaikba, iskoláikba elviszik és továbbadják az itt szerzett élményeiket, tapasztalataikat, és példájuk nyomán egyre többen érzik majd át, hogy legféltettebb kincsünk az anyanyelv, annak előmozdításán és fejlesztésén munkálkodni legfőbb nemzeti kötelességünk. A közös nyelv és kultúra jelenti azt a kapcsot, amely elválaszthatatlanul összeköt bennünket nemcsak idehaza, de a világban élő magyarsággal is. Ezen együvé tartozás tudatában szemhatárunkat és figyelmünket a határainkon túli magyar nyelvi, nyelvhasználati fejleményekre is ki kell terjesztenünk. Ez a cél vezérel bennünket, mikor azon fáradozunk és munkálkodunk, hogy a határainkon kíyül élő magyar diákok és tanárok közül minél többen és többször jöhessenek el hozzánk. Sátoraljaújhely város önkormányzata évente megrendezi á külhoni magyar diákok nyári művelődéstörténeti táborát, az odaáti magyartanárok továbbképzését, és lehetővé teszi a nyelvhasználati verseny országos döntőjén való részvételüket. Fontosnak tartom hangsúlyozni azt is, hogy a nyelvhasználati verseny, amely lassan már egy negyedszázadot tud maga mögött és egyre inkább terebélyesedik, tartalmával, munkájával a társadalom felé sugároz, az általános beszédkultúrát szolgálja. A magyar nyelvet beszélőknek, mindannyiunknak ösztönzést ad arra, hogy mindennap, minden nyelvi megnyilatkozásunkban törekedjünk nemzeti nyelvünk gazdagságának, szépségének felidézésére, tudatos megőrzésére. Védjük, óvjuk nyelvünk tisztaságát, fáradozzunk annak fejlesztésén. És erre ma igazán nagy szükség van, hiszen a történelem hatására szólásjogot kapott társadalmunk minden rétege. A nyilvános megszólalás lehetősége adott előttünk, és az azzal járó felelősség nem kevés. Joggal elvárható, hogy a beszédnek, a nyilvánosság előtti és a nyilvánosság jelenlétében való megszólalásnak legyen magvas tartalma, ami helyesen, érthetően, pontosan megfogalmazva jut kifejezésre. Csoóri Sándor azt mondja: "Ha nem arra használjuk, amire való, a nyelv lehanyatlik. Ha nem az igazat fejezzük vele ki, s ha nem a legsürgetőbb, legizzóbb álmainkat bízzuk rá, elsorvad." Kedves Fiatalok! Különösen fontos, hogy ti megfogadjátok Szabó T. Attila szavait, aki így fogalmaz: "Csak a magunk beszédével és írásával való elégedetlenségtől születhetik meg az a lázas, munkás igyekezet, amellyel az anyanyelv szellemének megismerésére és megőrzésére eljuthatunk. Az anyanyelvnek lehetőleg hibátlan használata így lesz egész életünkre szóló, magától érthetödő követelés, kérlelhetetlen parancs számunkra..." Legyen mindannyiunk előtt példa Péchy Blanka művésznő áldozatos és kitartó nyelvművelő tevékenysége. Adózzunk tisztelettel emlékének, születése 100. évfordulója alkalmából. Sokat köszönhetünk neki, aki kitartó munkájával és elért eredményeivel fényesen tündöklő csillaga lett anyanyelvűnk ügyének, amit sok százan és ezren követünk. Külön említést érdemel a magyartanárok szerepe, akik időt, energiát nem kímélve foglalkoznak a fiatalokkal, nemzedékek sorát nevelik anyanyelvűnk szeretetére, tisztaságának megőrzésére. Fáradságos munkájukkal hozzájárulnak nyelvünk építéséhez, szépüléséhez, mindannyiunk beszédkultúrájának fejlesztéséhez. Ezúton is köszönöm nekik, hogy mozgatórugói és állandó megújítói az anyanyelvi mozgalomnak. Azt gondolom, Zemplén alkalmas hely a lélek megtisztulására, a fennkölt gondolatokra, mert emelkedett hangulatot ébreszt e táj szellemisége, természeti szépsége. Kazinczy és Kossuth öröksége itt gyökerezik, és sarjad újra és újra, az összetartozást, a nemzettudatot erősítve bennünk. Évről évre elzarándokolunk ide, hogy friss erőt merítsünk munkásságukból, életútjükből és szent fogadalmat tegyünk a magyar nyelv ügye mellett, nem felejtve Kölcsey Ferenc szavait, mely szerint: ''Nemzeti életre nemzeti nyelv nélkül gondolni lehetetlen." Ennek szellemében az "Édes anyanyelvűnk" nyelvhasználati verseny 1994. évi országos döntőjét bezárom. Gratulálok a versenyzőknek és felkészítő tanáraiknak. Megköszönöm a bírálóbizottságoknak a közreműködést, a szervezőknek a verseny zavartalan megrendezését. Tisztelettel megköszönöm az Anyanyelvápolók Szövetségének, a B.A.Z. megyei Mecénás Alapnak, a tiszaföldvári Hét Törzs Alapítványnak, a Kazinczy-alapítványi Bizottságnak, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak és a különdíjak felajánlóinak az eszmei és anyagi támogatást. Bízom benne, hogy mindannyian kellemes élményekkel távoznak Sátoraljaújhelyről. 1995-ben visszavárjuk Önöket. Laczkó Károly polgármester OTTHONUNK EURÓPA LONDON 1994, WESTMINSTER ABBEY
