Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1994-08-01 / 8. szám
TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 16 Jgen Zisztelt Polgármester úr! Egyem vagy ne egyem! ez itt a kérdés!? Ezt a címet teltetne adni ennek a pár sornak amit itt leírok. Arról van szó ugyanis, hogy ami ebédet küldenek a homoki Nyugdíjasoknak milyen az és mikor kapják meg. Ezt most nem csak a saját nevemben írom, hanem a többi nyugdíjas társam nevében is. Ki a felelős azért, mit kapnak a nyugdíjasok 104 öt-ért? Nekem már két és fél hónapja, hogy hozzák de még eddig nem volt senki ellenőrizni, aki megkérdezte volna "hogy tetszik lenni" és hogy ízlik a kaja. A minap mondta a rádió, hogy egy 6 éves óvodást nem lehet összehasonlítani ehy 10 évessel, vagy egy 14 évessel. Akkor, hogy veszik egy kalap alá a nyugdíjasokkal? Hála Istennek én nem vagyok se cukros, se diétás. De azért azt elmondhatom, hogyha én idehaza elmosok egy leveses tányért, azon több zsiradék van mint az egész heti levesen, amit kapunk. Zisztelt Polgármester úr! Ezt csak azért írom, mert tudom, hogy valakinek ezt ellenőrizni kellene és ez Önön is múlik. Én tudom, hogy mit fog válaszolni, de azért én felajánlom Önnek, hogy legalább 1 hónapig cseréljük meg az ebédünket. Homok, 1994. augusztus Zisztélét tel: Sinkó Jstván A példa követendő Mindig öröm a számomra, ha valami jó hírrel szolgálhatok az olvasóknak. A legutóbbi képviselőtestületi ülésen szomorúan konstatáltuk, hogy megint milyen elhanyagoltak, szemetesek, piszkosak a közterületeink. Mintha csak meghallották volna a Nyugdíjas Dalkör tagjai...Vagy mégis csak van telepátia? Elhatározták huszonhaton, hogy rendbe teszik a Vendégház környékét /Malom u. 1., Fehérház/ Az elhatározást tettek követték. Kapáltak, gereblyéztek, söpörtek. Augusztus 21-én a vasárnap délutánjukat áldozták rá. Elmodták nekem: ezután védnökséget vállalnak a Vendégház környékének tisztaságáért. Mit is mondhatnék a köszönő szavakon kívül? Középkorúak! A példa követendő! Nagy Zoltánné tanár önkormányzati képviselő Van hozzá KURÁZSI-ja! Felhívások korát éljük, hirdetések, programok bombázzák agyunkat. Válogat is mindenki és dönt kedve szerint, majd fizet és várja az ígéret beteljesedését. így történt ez tavaly ősszel is, amikor egy megtelt autóbusz indult el Temesvárra. HOZZ EGY SZÁL VIRÁGOT! - ez volt akkor is a jelszó és a kezdeti költségvetés is hasonlított a mostanihoz. A programmal, a nemes gondolatokkal nem is volt probléma, csupán a szervező feledkezett meg néhány apró dologról. Többek között arról, hogy a befizetett részvételi díjakat az utazók az autóbusz költségeire adták. Elfeledte azt is, hogy a TSz ezt soha fel nem ajánlotta neki. No meg azt is, hogy korrekt és becsületes emberek ha szerveznek valamit és kötelezettséget vállalnak, azt ki is szokták fizetni. Nem csupán az ötlet fontos, a beszedett pénzeket sem illik ellopni. Most minden jelentkező valóban csak egy szál virágot vigyen, a többit Szabó János úr állja, sőt a tavaly elsikkasztott útiköltség kamataiból még a virágra is futja. Ha így nézem a dolgot tényleg nagy szervező ez a vékony, szakállas legény. Az idén is volt hozzá kurázsija és meghirdette a kirándulást. (A vállalkozó buszsofőrnek azt javaslom előre kérje a pénzét, hogy ne érhesse semmilyen váratlan meglepetés!!!)- név és cím a szerkesztőségben -
