Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1994-08-01 / 8. szám
TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP / 5 Július utolsó vasárnapján Szolnokról jövünk Berta Jánossal. A tikkasztó, déli melegben a buszban alig jár a levegő. Miről folyna a szó, mint az időjárásról. A megszorult búzáról, a sárguló kukoricáról, a július 6-i vízkorlátozásról. Megállapítjuk, hogy e tájon gyakran /talán egyre gyakrabban/ kell szembenézni az aszállyal. Fel kell arra is lélekben készülnünk, hogy esetleg egész évi munkánk vész kárba a víz hiánya miatt. Szőlőink, gyümölcsöseink, városunk közterületei, parkjai, lakókertjei száradnak ki, pusztulnak el. Bizonyossággal állíthatjuk, hogy ha nem locsolunk, néhány éven belül a szemünk láttára pusztul el a közel 300 éves szőlő- és gyümölcskultúra. Egyszer azt mondja János a volán mellől: "De miért nem vezetjük be a város területére az öntözővizet? Csatlakozzunk a Nagykunsági csatornához." Forgatom a fejemben a gondolatot. Tényleg, miért is ne csatlakozhatnánk.- A fejlett ipari országok úgy takarékoskodnak a rendkívül értékes ivóvízzel, hogy liépítik az iparivíz-hálózatot is. Itt is ez történne.- Az ivóvíz-rendszer terhelése csökkenne, nem kellene vízkorlátozást alkalmazni, s valószínű, a sokkal olcsóbb öntözővízzel a lakosság még anyagilag is jól járna.- A csőkutak, melyek most úgy-ahogy a locsolást biztosítják, belekerülnek 15-20.000 Ft-ba. Fúrásuk szabálytalan, működtetésük - mivel a 2.-3. vízrétegig mennek - környezetvédelmi szempontból rendkívül káros.- Szerencsénkre itt van egy karnyújtásnyira az öntözésre kiválóan alkalmas víz. Élni kell a lehetőséggel!- Hogy fogjunk hozzá?- A műszaki kivitelezhetőség kérdését vizsgálják meg a vízügyi szakemberek!- Gazdasági szakemberek végezzenek számításokat annak eldöntésére, hogy anyagilag van-e egyáltalán realitása az ötletnek!- Az első két lépcső után mérjük fel, hogy a lakosság körében mekkora lenne az igény! Csak lépjünk és tegyünk valamit! Hatvan éve, 1934. áprilisában és májusában 48 napig nem volt eső Tiszaföldváron. Most, amikor e sorokat írom /augusztus 21./ számításaim szerint június 11-e, tehát 70 napja nem volt számottevő eső. Segíts magadon, Isten is meg segít - tartja a közmondás. Amikor ennyire nyilvánvaló, hogy Tiszaföldváron kritikus a helyzet, s remény sincs az éghajlati folyamatok kedvező változására, komolyan kell az ötlettel foglalkozni! Kérem szóljanak hozzá gazdasági, vízügyi szakemberek, az önkormányzat s a tiszaföldvári polgárok! Kalóz Sándor Megjelent a KURÁZSI NAPLÓ Minden új születése öröm, így mi is szívesen adtuk közre a létrehívó Szabó János személyes megkeresésére, kérésére a Tiszaföldvári Hírlap előző számában az erről szóló beharangozó írást. Bár hisszük, hogy városunk számára egy polgármesteri hivatal által segített, az önkormányzat által elfogadott, de tartalmilag független újság elegendő - főleg ha az hetilappá nő - jelen esetben ez megvalósíthatatlan. Talán a két lap párhuzamos működése utat mutat a megoldás felé. Egyelőre sok függ a helyi politika, a helyi hatalom döntésétől. És a mi kezdeti örömünkbe is került mára üröm, hiszen okát nem tudva - ám hátterét ismerve - az együttműködés helyett, a szolgálat helyett a néhány országos harsogó, szenzációhajhász újság stílusát utánozva vagdalkózásba kezdett a Kurázsi Napló. Nem hisszük, hogy ez a fontos feladat, erre van igénye a városi olvasóknak. Nem valaki, vagy valami ellen, hanem saját értelmes gondolatok és tervek mellett kell forgatni a pennát. A Tiszaföldvári Hírlap ezt nem követi, de bizonyítható igazságok kimondását vállalja, és helyet ad a provokáló írásokra érkező válaszoknak, véleményeknek. Kívánjuk legyen hosszú életű a Kurázsi Napló, de ne másokra rálépve, hanem saját útját járva és a város kultúrális életét szolgálva érje meg.
