Tiszaföldvári Hírlap, 1993 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1993-11-01 / 6. szám
"Áhítsunk igazra, szépre..." A véletlen hozta úgy, hogy részt vehettem október 2-án Dinnyés József gitáros-dalnok előadóestjén és felesége, Ábrahám Magda kerámikus kiállításán, a Tiszaföldvári Hírlap rendezvényén. Találkozhattunk egy harmonikus emberpárral, amelynek mindkét tagja teljes életet él; erősítve egyik a másikét. Tehetségükben gyönyörködhettünk, és ha volt szívünk és fülünk hozzá, befogadhattuk a hallottakat és a látottakat. "Áhítsunk igazra, szépre..." Pápai Józsefné /.../ Dalokat, megzenésített verseket hallhattunk olyasvalakitől, aki szereti az embereket, a hazáját, s jobbító szándék vezérli. Előadásának mottója is erre a belső kényszerre utal: "Énekelek, ahogy a torkomon kifér." Bár sok fiatal hallhatta volna, - hiszen az ö közhangulatukra a pesszimizmus a jellemző - s Dinnyés József optimizmust próbált sugallni. A jövőbe vetett hite makacsul erős, hiszi, hogy jobb is lehet, de csak a teljes belső, morális áthangolódással lehet ezt a "jobb"-at megteremteni. Ami meghatározó alapja életünknek, hogy tudniillik, ha hiszek a sikerben és teszek is érte, az eredmény biztos, hogy pozitív lesz. "Nem kell félni! - Egyet viszont félni kell..." /Isten iránti félelemre utalt./ Felesége /Bögre - ahogy a családja becézi/ kerámiái adtak az estnek méltó keretet. Láthattunk - többek között - gyönyörű teás- és kávéskészleteket, amelyeknek minden egyes darabja más és más, a máz sajátos használata miatt. Megtudhattuk a "titkát" a különleges és a tárgyaknak egyediséget adó felületeknek. Ezt a technikát a japánok találták ki meglehetősen régen, ám csak nagyon kevesen alkalmazzák. Az első máz felvitele és magas hőfokon történő kiégetése után a darabot nem engedi teljesen kihűlni, még forrón új mázba mártja. Ettől az első máz megrepedezik, a folyékony pedig belefolyik a keletkezett hajszálrepedésekbe és beleolvad, a színek egyedi módon keverednek. Láthattunk falitálakat, vázákat, gyertyatartókat, étkészleteket, bögréket, virágrendezőket. Figyelmes, kedves gesztus volt, hogy a tálakra, tányérokra helyezett gyümölcsökkel az est résztvevőit kínálták - mintegy bizonyítva a tárgyak használhatóságát is. Bögre szerénysége megható volt számomra, mert képességét, tehetségét Isten adományának tekinti. A Dinnyés házaspár "Bögre* a fazekaskorongnál /Az IPM fotói alapján/ Várom a folytatást! Egy színes nap a tiszaföldvári kultúra-kalendárium szürke, jelnélküli napjai között. Október 2-án a Tiszaföldvári Hírlap meghívására Dinnyés József és felesége Dinnyés Magda /Bögre Anyó!/ látogatott el hozzánk és szerzett kellemes órákat. Gyönyörű fazekas műremekek között üldögélve, szőlőt csipegetve figyeltük négyőjüket: a verset, a zenét és a két művészt. Dinnyéstől főleg emigráns és külföldön élő magyar költők verseit hallhattuk gitár aláfestéssel. "Emigráns költészet, nézetem szerint nincs is - írja Vas István - , mert a versek írója, ha van hozzá kedve és módja, kivándorolhat Magyarországról, de magyar vers - ha csakugyan az - nem vándorolhat ki a magyar költészetből." Miért a gitár? Hiszen egy szép vers, amelynek mély tartalma zöld utat kap fülünkön át a szívünkig, olvasva vagy szavalatként hallgatva is gyönyört kelt. Miért tehát? Dinnyés Józseftől ezt is megtudhattuk: "A zene kézenfogja a verset, hogy elvezesse a dallam érzelmi útjain az olvasó értelméhez." A csodálatos est koronájaként Bögre Anyó beszélt munkájáról és ismertette az érdeklődőkkel a különleges technikával készített edény-csodák születésének főbb mozzanatait. Búcsúzás hellyett Dinnyés József dedikálta a Dalaim könyvét. Ázt hiszem nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, mellyel a volt KIOSZ házból távoztam aznap este: várom a folytatást! Dudi -A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL!
