Tiszaföldvári Hírlap, 1993 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1993-11-01 / 6. szám
TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 12 Az alábbi írást a szerkesztőség a vitára buzdítás, a gondolatébresztés szándékával teszi közzé, azzal a megjegyzéssel, amit e számunk utolsó oldalán, az impresszumban is olvashatnak: "A lapban olvasható cikkek tartalmával a szerkesztőség és a kiadó nem minden esetben ért egyet." A cigányság beilleszkedése, felzárkóztatása megszámlálhatatlan megoldásra váró kérdést vet fel, akármelyik oldalról is közelítjük meg. Egy bizonyos: jóakaratú együttgondolkodás nélkül nem megy, sőt egyszerűen lehetetlen egyetlen lépést is haladni. Várjuk tehát a hozzászólásokat, az észrevételeket - akár az elutasítót is. Ajánlatos Király doktor cikkének a praktikus vonatkozásait fontolóra venni, amelyek közül különösképp a Damjanich utcában létrehozandó épületcsoport - és az ehhez kapcsolódó létesítmények - mintaértékű vállalkozásnak látszik. A minél jobb megvalósításhoz szükség van az Önök véleményére, javaslataira, ötleteire. Kérjük, fogjanak tollat, vagy emeljék fel a telefont és a városlakó állampolgár jogán szóljanak hozzá. A szerkesztőség Cigányokkal a cigányokért Városunk lakosságának 3,5 %-a cigány, ez a szám alacsonyabb a a megyei átlagnál. Ez a számarány kb 350 személyt jelent. Tiszaföldváron a cigányság nem egy tömbben, hanem szétszórtan lakik, lakásviszonyai, egy főre eső jövedelme, képzettsége, egészségi állapota lényegesen rosszabb a lakossági átlagnál. A városi szociálpolitika gondjainak túlnyomó része a cigánysággal függ össze. A rendszerváltás után a gondok inkább nőttek, mint csökkentek. Nőtt a cigányok munkanélkülisége, fokozódott az elszegényedés, romlott az iskoláztatási arány. Ezekkel szemben kedvezőnek mondható, hogy éled a cigányság érdekvédelmi szerveződése és az önkormányzatok több önállóságot kaptak a szociálpolitika alakítására. Sajnos ezzel nem járt több pénz. A jelenlegi szociális segélyezés rendszerét rossznak tartom. A fő hibája az, hogy megpróbálja eltartani az érdekeltet, de semmiféle ösztönzés vagy viszontszolgáltatási kötelezettség nincs beleépítve. Ilyen formán növeli a parazita, élősködő szemléletet, a segélyezett a közösségtől csak követel - általában egyre harciasabban - de semmit sem ad. Egészséges munkabíró emberek élnek segélyből és családi pótlékból, de munkaerejük a közösség számára nem vehető igénybe. A leromló lakóhelyen a kisujjukat sem mozdítják - tisztelet a kevés kivételnek - a lakás gondozása, vagy javítása érdekében, semmit sem tesz a lakótelek hasznosítása és kulturáltsága érdekében. Putrik hálistennek már nincsenek Tiszaföldváron - egyébként még néhány helyen vannak -, de a cigány házakat sajnos messziről meg lehet ismerni a hiányzó kerítésről, az elhanyagoltságról. A nevelési segély nem ösztönöz a gyermek iskoláztatására, az egysíkú, rossz családi pótlék rendszer pedig inkább a felelőtlen, megalapozatlan szülésekre biztat. Ha ezt a rossz rendszert tovább görgetjük magunk előtt, a helyi szociálpolitika 1-2 éven belül csődbe kerül. Sürgősen ki kell munkálni egy új, átfogó koncepciót. Ennek az elképzelésnek az elemei lassan összeállnak, érdemes röviden ismertetni, hogy most hol tartunk. A lepusztult, javíthatatlan "tanácsi lakások" kiváltására az önkormányzat csoportosan elhelyezett lakásokat hoz létre a Damjanich utcában. Az építés a Polgármesteri Hivatal anyagi és műszaki segítségével az érdekeltek közreműködésével történne. Az építéshez a Lungo Drom cigány szervezet hitelkonstrukciót, terveket és kivitelezőt biztosítana. Itt helyi szociális gondozási központot, illetve a cigánygyermekek részére oktatást segítő és nevelő központot szeretnénk létrehozni. Itt kapna helyet a cigányok érdekvédelmi szervezete is. A lakásokhoz az Önkormányzat tetszés szerinti nagyságú konyhakertet biztosít. A közösségi élet megszervezését teljes mértékben az autonóm cigányszervezetre bíznánk. A Baross krt. 103 sz. alatti telken a lakosok elköltözése után szociális gondozó központot létesítenénk. A jogszabályok keretein belül kimunkálnánk a segélyek jobb felhasználását, illetve az érdekeltségi - viszont - szolgáltatási rendet. A pénzsegélyeket, természetbeni juttatásokat, illetve szolgáltatásokat /napköziotthon, ebédeltetés, tanszerek, ruhák/ váltanánk fel. Az elosztást lehetőség szerint fokozatosan a kialakuló cigány önkormányzat végezné. Az iskolákat felkérjük, hogy a cigánygyermekek oktatására dolgozzanak ki programot, hasznosítva a már most is rendelkezésre álló központi támogatási lehetőségeket. Sajnálatos, hogy a történelmi egyházaknak sem országosan, sem itt a városunkban nincs cigány programjuk. Pedig az egyház nagyon sokat segíthetne. Érdemes lenne egyszer a nagyon tiszteletreméltó közösségi munkát végző lelkipásztorokkal szót váltani erről. Akár a lap nyilvánossága előtt is. Végezetül mindenkihez, aki ebben a városban él és utódai is itt fognak élni: A cigánykérdést mély felelősséggel, történelmi előrelátással, előítélet és indulat nélkül kell kezelni. Együtt kell élnünk, ha szeretjük ezt, ha nem, bún lenne, ha utódaink számára egy elmélyült, durva konfliktust hagynánk örökül. Gondolkodjunk el néha ezen. Király Ferenc aRFS7FI íflK MFfíl RRC7F. rf** МрГ. ddo/ícLJ Ulv Mbu! ddoZiIíLJUIv MJCrVJl и н и 11 -
