Tiszaföldvári Hírlap, 1993 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1993-11-01 / 6. szám
TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 2 Änß(iában jártunk A Hajnóczy József Gimnázium szervezésében idén ismét kijuthattunk Angliába, tanulmányi kirándulásra. Először 1992-ben voltunk kint, és , mivel remekül éreztük magunkat, meg a taNulás is hasznosnak bizonyult, a legtöbb diák számára, úgy határoztunk, hogy megismételjük. Szeptember 17-én este indultunk autóbusszal. Az utazás fárasztó volt, hiszen harminc óránál is többet utaztunk, de megérte. Menet közben Kölnben és Brüsszelben hosszabb időre megálltunk, városnézés szerepelt a programban, így megtekinthettük a szép dómot Kölnben, és bepillanthattunk az esti Brüsszel pezsgő, nyüzsgő életébe. Vasárnap reggel indult a Sally nevű komphajó Dunquerqeből. A két és fél órás hajóút egyedülálló élményt nyújtott az egész csoportnak. Napsütéses idő lévén, kimehettünk a tetőtérre, ahonnan lenyűgöző látványt nyújtott a La Manche óriási zöldeskék víztömege. Nem mindennapi élmény volt, különösen a Tisza mellől érkező számára, mint ahogyan a többszintes hajó, a rajta levő bárokkal, játékteremmel, étteremmel, bolttal, szintén hatással volt sokunkra. Ramsgateben léptünk angol partra, ahol első furcsa élményünk már az első percekben a közlekedéssel volt kapcsolatos. Első benyomásunk Angliáról nagyon kellemes lehetett, mert nem esős, ködös időjárás fogadott bennünket, hanem a csodálatos indián nyár, a zöldnél is zöldebb pázsit, az érdekes, hangulatos épületek, változatos, sokszínű növények a házak előtt a kiskertekben, a legnagyobb forgalomban is nyugodt, higgadt emberek, akik a közhiedelemmel ellentétben kedvesek, melegszívűek. Nem utolsó sorban pedig a fantasztikus tisztaság, az emberekben kialakult igényesség szűkebb és tágabb környezetükkel szemben, kisvárosokban, Londonban egyaránt. London felé haladva megálltunk Broadstairsben, varázsolt, nem győztünk elég kagylót gyűjteni, fényképezni a dagályt. Broadstairsből Canterburryn át folytattuk utunkat. Uticélunk London délnyugati részén, Addlestone nevű külváros, azaz inkább különálló városrész volt. Vasárnap koabban a gyönyörű tergerparti kisvárosban, ahol az elmúlt évben tizenkét napot időztünk. A tenger mindenkit elradélután érkeztünk a találkozóhelyre. Odajöttek a családok értünk. Ők már név szerint tudták, ki fog náluk lakni. Volt nagy izgalom! Vajon milyen családhoz kerülünk? Szerencsére panaszt sem a gyerekek, sem a családok részéről nem hallottunk egész idő alatt. A tanulók véleménye szerint minden család igen vendégszerető, gondoskodó volt. Külön szobát, teljes ellátást biztosítottak a gyerekeknek, és lehetőség szerint igyekeztek családias hangulatot teremteni nekik, beszélgetni velük mindenről. Természetesen a beszédgyakorlat eredményessége nagy mértékben függött attól, hogy a gyerek mennyire volt /akart/ partner /lenni/ a beszélgetésben. Iskola után minden nap kirándulni mentünk, legtöbbször London belvárosába, de ellátogattunk más városokba is: Windsorba, Brightonba, Canterburry-be. Londonban alkalmunk volt megnézni a Parlamentet, a híres Óratornyával, a Big Ben-t, a Westminster Abbeyt, a Királyi Palotát, a hírhedt Tower-t, sétáltunk a város
