Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1991-09-01 / 9. szám

8 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1991. SZEPTEMBER Van egy hely a térképen... A szép talán azért oly becses előttünk, mert múlandó. Azt mondják, mire felnövünk, annyi múlandóság költözik be­lénk, hogy az már fáj, és ez el­leni védekezésül látunk meg egyre kevesebb szépséget. Né­ha persze elfelejtünk védekez­ni. Állítólag ilyenkor veszünk észre és szeretünk meg máso­kat. így voltam én is a helyi férfi­kórussal. Nagyon jól tudtam, hogy léteznek, és azt is tudtam, hogy sok szép eredményt elér­tek már a hazai versenyeken és a külföldi vendégszereplése­ken, de valahogy mindig elma­radt a munkájukkal való köz­vetlenebb megismerkedés. Azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül, bár tudom, hogy itt Földváron is sokan kísérik fi­gyelemmel tevékenységüket. A kórus 1985 óta külföldi kó­rusokkal is tart fenn kapcsola­tot. Jártak már Finnországban, Olaszországban, és most július 3-án Németországba utaztak, hogy viszonozzák a májusban nálunk járt grafenbergiek láto­gatását. Mikor az utazás élményeit megyek hozzájuk megbeszélni, éppen folyik a próba. Szeren­csére nem hagyják abba, ami­kor megérkezem, így van alkal­mam valamit megsejteni abból a légkörből, amelyben dolgoz­nak. Látszik, hogy nem kény­szer, amit csinálnak, hanem szerelem. Mert hát mi másnak is nevezhető az, amikor munka után még heti két alkalommal eljárnak próbálni, fellépések előtt pedig méginkább sűrűsö­dik a program.- Gondolom, egy ilyen utazás azért hosszú ideig kárpótol min­denkit a befektetett energiáért - kezdem a beszélgetést Antal Rezsővel.- Természetes, ez igen nagy töltést ad az elkövetkező mun­kánkhoz.- Milyen támogatással jutot­tak ki Németországba, ha volt egyáltalán támogató? - kérde­zem a többieket, Szabados Gé­zát, Jancsó Györgyöt, Pató Pált, Dóró Andrást is, akik vállalkoz­tak arra, hogy megosszák ve­lünk élményeiket.- Segített bennünket az áfész, a Teszöv és a Tiszaparti Tsz, amit ezúton is nagyon megkö­szönünk, de természetesen saját zsebből is kellett fizetni.- Meddig voltak Grafenberg­­ben?- Egy hetet töltöttünk ott, a kórustagok családjánál voltunk elszállásolva. Volt, aki a pol­gármesternél, volt, aki a gyógy­szerésznél, de olyan is akadt, aki egy gyártulajdonosnál la­kott. Külön lakosztályunk volt, és csodálatosak voltak a ven­déglátóink. Külön ügyeltek ar­ra, hogy nehogy zavarjanak bennünket a saját lakásukban. Bármilyen későn feküdtünk is le, mindig fönt voltak velünk, és ezernyi apró figyelmességgel halmoztak el bennünket. Gya­log szinte nem is jártunk, min­denhová az autójukkal szállítot­tak.- Voltak Grafenbergen kívül máshol is?- Persze, jártunk Bayreuth­­ban, Nümbergben és Rothen­burgban. Ez egy olyan város, amely teljes épségében maradt fenn a középkorból. Frank Jeru­zsálemnek is nevezik, főleg az idegenforgalmából él. Kirándu­lásunk estéjén léptünk fel Gia­­fenbergben. A rendezvény házi muzsikával kezdődött, majd a helyi kórus után mi következ­tünk, utánunk pedig a cserke­­szőlői Pántlika citerazenekar, akik szintén velünk együtt utaz­tak.- Milyen dalokkal készültek?- Főleg Kodály és Bárdos szerzeményeit adtuk elő - mondja Jordán Antalné -, hi­szen mi ott elsősorban Magyar­­országot képviseltük, de szere­pelt a műsorunkban olyan Schubert dal is, amit a vendég­látókkal közösen énekeltünk.- Nagyon jó hangulatú este volt - emlékeznek vissza a töb­biek is. Ettek, ittak, táncoltak, beszélgettek az emberek, csak akkor volt csönd, amikor vala­melyik kórus vagy együttes fel­lépett.- Igazából nem is lehet leírni azt a csodálatos hetet, amit ott töltöttünk - mondja Jancsó György. Annyit tudok, hogy van a hely a térképen, amelyre ha ránézek, tudom, hogy ott olyan emberek élnek, kik sze­retnek és visszavárnak bennün­ket, és mi is megszerettük őket. A búcsúzáskor ejtett könnyeket nem lehetett hazudni, azok va­lódiak voltak. Köszönet ezért a szép útért minden támogatónk­nak, de elsősorban Jordán An­talnak, aki rengeteg energiát és időt szánt ennek megszervezé­sére, és szán már hosszú évek óta a kórus vezetésére. És hogy nekünk, földváriak­nak mit kell tennünk a kórusért, amikor jóformán semmit sem tehetünk, de mégis érezzük, hogy tétlen sem maradhatunk? Azt hiszem, egyelőre csak annyit, hogy felfedezzük, mennyi szépséget és értéket képviselnek. Ez a sok évre szóló és talán az egyedül lehetséges cselekvési program egyelőre.-de -Falugyűlések Homokon: október 18 Tiszaföldváron: október 25. Radon a lakásban? Az utóbbi évek megfigyelései szerint a radioaktív sugárzás kis­mérvű megnövekedése is súlyo­san károsítja az ember egészségét, ha hatásának hosszú időn át van kitéve. Ilyen sugárszint-növeke­­dés minden lakásban előfor­dulhat, elsősorban a radon gáz fel­gyülemlése miatt. Ezért világ­szerte előtérbe került a lakások radonszintjének vizsgálata. Ez hazánkban különösen indokolt, hiszen itt a talajok radonszintje a világátlag kétszerese. Ez a cikk azzal a méréssorozat­tal és a mérések eredményének értékelésével foglalkozik, amit 1990. júniusában Tiszaföldváron a Hajnóczy Gimnáziumban indí­tottunk a radonterhelés vizsgála­tára. A detektorok értékelését a gimnázium fizika szertárában az iskola tanulóival végeztük. Mi az a radon? A radon egy radioaktív gáz, az urán bomlásterméke. Mivel a ta­lajok mindenütt tartalmaznak több-kevesebb uránt, a talajból állandóan radon áramlik ki a leve­gőbe. Több radon lép ki a talajból, ha benne nagyobb az urántartalom, vagy laza szerkezete, repedései miatt benne könnyebben mozog a gáz. Az áramló vizek elnyelik és messze szállíthatják a radont. A talajból kiáramló radon ha­marosan elkeveredik a levegővel: nagymértékben felhígul. Zárt te­rekben (szellőzetlen lakások!) azonban levegőhöz mérten több százszorosán feldúsulhat az ártal­mas gáz. Milyen hatása van a radonnak az emberre? A szabadban felhígult radon­gáz károsító hatását az élet kiala­kulása óta megszoktuk, így nem kell miatta aggódnunk. A meg­szokottnál nagyobb radonmeny­­nyiség belégzése azonban meg­növeli a tüdőrák kialakulásának kockázatát. Nem mindenki kap tüdőrákot, aki a szabad levegőnél - akár több százszorosán - nagyobb radon­tartalmú levegőt lélegez be, ha ez éveken át történik, biztosan nö­vekszik a betegség kialakulásá­nak veszélye. A szokásosnál kissé tömé­nyebb radongáz hosszú idejű ha­tása veszélyesebb, mint a na­gyobb töménységű rövid ideig tartó belégzése. Mennyi radon van a lakásban? Ezt csak különleges eszközök­kel lehet megállapítani. Az érzé­kelő eszközökön (nyomdetektor) a radonból kilépő sugárzás olyan nyomot hagy, ami vegyszeres ke­zelés után mikroszkóppal meglát­ható. A nyomok számából lehet kiszámítani a radonszintre jel­lemző számadatot. A közölt adat megadja a levegő egy köbméteré­ben másodpercenként átlagosan bekövetkező radonbomlások szá­mát. A kapott adatból csak akkor ér­demes következtetéseket levonni, ha a vizsgálat alatt (amíg a detek­tor a lakásban volt) a lakást a szo­kásos módon használták a lakók, (folytatjuk) Németh Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom