Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1991-03-01 / 3. szám
10 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1991. MÁRCIUS ' V _ 4 S ÓDERPAR TI A kosárcsapat Nos, mi jut eszébe egy hajnóczysnakerről a szóról: kosár? Mi az, ami megdobogtatja a lányok szívét, amiért lelkesednek a fiúk, ami az iskola egész ifjúságát megmozgatja? Igen, ez a kosárlabda. Néhány merész, vállalkozó szellemií ifjú, mert igényeiket nem elégítették ki sem a foci, sem a kézilabdaedzések, s egészen érthetetlen módon nem járnak tomaedzésre sem, létrehozott egy kosárlabdacsapatot. No, de milyen csapatot! A sportág ifjú reménységei alkotják a gárdát, akikből tehetségükhöz mért körülmények között világklasszisok lehetnek. És lehetőségeik is igen jók: heti számtalan edzés, a tornaterem mindig nyitva van részükre; és nem elhanyagolható tényező az az érdeklődés, amelyet diáktársaik tartanak irántuk és e nemes sport iránt. Ez az érdeklődés a mécseseken mérhető le igazán, ahol kicsiny, de erős és állandó mag alkotja a szurkolótábort, s meccsről meccsre hűségesen, állhatatosan biztatják a csapatot. Van, amikor ez a lelkes biztatás meghozza eredményét: csak két ponttal kapnak ki az ellenféltől. Az se baj, ilyenkor semmi sincs veszve: lehet szidni a bírót; lehet panaszkodni, hogy 122 pontosat dobott mellé X. Y., szokatlan volt a pálya, kerek volt a labda, stb. Ilyen esetben a szurkoló is azzal az elégedettséggel mehet haza, hogy ez a színvonalas játék többet ért a holnap bekövetkezendő oroszdogánál. Tehát ha csak kettő ponttal kapnak ki, az mindenkinek előnyös. Van egy másik lehetőség is. Erről azonban nem beszélnek, ez méltatlan lenne ehhez a csapathoz, s külön is csak igen véletlenszerűen szokott előfordulni. Tudniillik az, hogy 20, V agy ne adj Isten még ennél több ponttal kikapjanak. Ha ezután azt halljátok, hogy kosár, egy hálóból font, lyukas alkalmatosság, s a hozzá tartozó játék jusson eszetekbe; amely minden bizonnyal növelni fogja iskolánk tekintélyét ország s világ előtt. Zsazsa Túró Rudi Meglepődve tapasztaltam a minap, amikor sietve 9,60-at kifizettem egy Túró Rudiért, hogy a papírján szereplő ára 3,80 volt. Nem vitatkoztam emiatt senkivel, kifizettem a csaknem 300 százalékos árkülönbséget. Kibontottam a papírból, és sajnálattal tapasztaltam, hogy az aránylag nagy csomag a felénél is kisebb Túró Rudit rejtett. Úgy látszik - gondoltam -, éppen a méretcsökkenés jelentette a 300 százalékot. Itt megálltam, mert a kibontott csomagolás lehúzta a már úgyis hiányos bevonatot a Túró Rudiról. Sajnáltam, de mit tehettem... Milyen dolog az, ha az ember - ráadásul sokak jelenlétében - végignyalja a papírt, így hát rajtahagytam a drága csokit. Ez azonban még semmi nem volt ahhoz képest, ami ezután jött. Azt vettem észre ugyanis, hogy a túróban - noha azt a savanyodott kotyvalékot ilyen névvel illethetem, - kisebb-nagyobb, de inkább nagyobb lyukak voltak, amelyek tele voltak ugyan levegővel, így a már eredetileg kis picurka Túró Rudit egy falatra össze lehetett zsugorítani, ami még a szám egynegyedét sem töltötte meg. Ezek után nincs okom mástól félni, csupán csak attól, hogy vajon pár év múlva mekkora lesz a Túró Rudi, és ha még megközelíti a pár centimétert (persze nagyobb lyukakkal a töltelékben), mennyibe fog majd kerülni? Drága Nagymama! Elöljáróban engedd meg, hogy minden jót kívánjak neked a nemzetközi nőnap alkalmából. Kicsit megkéstem ugyan, de gondolom, ezt meg tudod bocsátani (egyik) legkedvesebb unokádnak. Az az igazság, hogy senki sem tudja, hányadán állunk ezzel az ünneppel. Az idén ugyanis a naptárok diszten megfeledkeztek róla. Hogy milyen okból? Ezzel kapcsolatban két dolgot hallottam. Az egyik haverom szerint az 6 faterja volt szolgálatban, amikor amikor X nyomdában a ’91-es naptár március havát szedték. Ez marhaság, mert egynél azért több nyomda van kis hazánkban. Egy másik változat szerint demokráciába csöppent országunk ezúton szakít egy csökevény-ünneppel. Ki tudja? Részemről passz... Voltam olyan hülye, hogy még virágot is vettem, pedig a szomszéd háza előtt kinyílott a hóvirág... Na, mit szólsz hozzá, hogy a Szaddam végre bedobta a törölközőt?! Szerintem ideje volt, mert olyan reménytelen helyzetbe került, mint analfabéta egy gyorsírási versenyen. Erről ennyit, evezzünk békésebb vizekre... Nálunk egy hét sem telik el valami mindennapi esemény nélkül. A kazánházban klasszul kiszáradtak a fűszerpaprika-füzérek, így múlt vasárnap neki is kezdtünk, hogy ledaráljuk. Betermeltünk magunknak faterral egy kis szív- és munkakedverősítőt, szóval a hangulatra nem volt panasz. Melózgatunk, melózgatunk, egyszer csak belibeg az onokaöcskös és megkérdezi, hogy „kejeszt, mijért a kaszánba lakjátok ászt a izét?”. Most már csak egy a kérdés: téglaporral fogjuk fűszerezni a halászlét, vagy mi a nyavalyával?! Beindult az NB I. tavaszi szezonja. Remélem, megnézted a Honvéd-Vác mérkőzést, amit a tévé is közvetített. Azt lehet mondani, hogy jó kis meccs volt. De mire?! Mondjuk, a vége felé egész sokat futottak a srácok. Idény eleji forma, na! Szerinted ki lesz a bajnok? Én a Vasasnál maradok, bár tuti, hogy nem ők állnak majd a tabella elülső végén... Megnézted a Keresztapát? Szerencsétlen Marion Brando olyan kövér volt benne, hogy már fájt. De játszani azt tud, az biztos. Az amerikaiaknak mindig elég jól megy, nem? Ebben a filmben is annyi ketchupöt elpazaroltak, aminek az ellenértékéből még a téeszünket is talpra lehetne állítani... A múltkor megírtam, hogy borostásan megyek a fényképészhez. Na, így is tettem. Lám, én is feltaláltam valamit. Volt már állókép, volt már szagoskép, hát most is van a szőröskép. Olyan vagyok a fotókon, mint egy elfuserált sündisznócsemete. De erről majd személyesen is meg fogsz győződni. Égyként azóta már megborotválkoztam A hatás nagy volt. A szomszédasszonyok három napig sugdolóztak a hátam mögött, hogy ki lehet ez a fiatalember, mert nem ismertek meg. Nagy csoda, mert a pletykatelefonnak köszönhetően még azt is hamarabb tudják meg, mint én, hogy mikor van székrekedésem... A múltkor lapozgatom a Néplapot, mit látnak szemeim? Az egyik ingyenkonyha főzőkondérjában egy öltönyös úriember dugja bele az orrát. Mit gondolsz, ki volt? A Klapka György. Először azt hittem, hogy nem bírja eladni azt a sok szép Renault 5-öst, ezért áll ott. Aztán figyelmesen átolvastam a cikket, s láss csodát! A Klapka György Baj-Társ Ingyenkonyha Alapítvány e frissen megnyílt konyháján készült a felvétel. Gondolom, mégis jól mehet az autóüzlet, mert még alapítványra is futja a tulajnak. Mindegy, 6 legalább tud mit kezdeni a pénzével, aminek a rászorulók látják hasznát. Belőlük meg egyre több lesz... Március tizenötödikén mit fogsz csinálni? Szerintem menj el a koszorúzásra, emlékezz meg te is egy kicsit, a friss levegő úgysem árt. A mi iskolánk már tizenegyedikén elbattyog a Kossuth-szoborhoz. Elképzelhető, én fogom vinni a zászlót. Tök jól néz ki, sok szalag, stb., de dögnehéz. Lehet, hogy szerzek helyettem egy dublőrt. Schwarzeneggerre gondolok. Ha nem jön össze, akkor én viszem. Persze, ha tényleg nekem kell cipelni. Kibírom... meg jól is járok, mert pont biológiaóra alatt megyünk ünnepelni. Na, most elég lesz ennyi, ezért be is fejezem a körmölést. Csókollak. Alexys
