Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1991-12-01 / 12. szám
12 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1991. DECEMBER A BOLYGÓ MÉG „KÉK”, AHOL ÉLÉNK, A NEVE MÉG FÖLD - DE MEDDIG Gondolatok környezetünk védelméről (2.) Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény II. fejezete a környezet védelmére vonatkozó részletes rendelkezéseket tartalmazza. A 9.§ meghatározza, mit kell az emberi környezet megóvása érdekében védelem alatt állónak tekinteni. Védelem alatt áll: a föld, a víz, a levegő, az élővilág, a táj, a települési környezet. „Nem szabad az emberi környezet védelme alatt álló tárgyait olyan szennyeződésnek, ártalomnak, vagy más káros hatásnak kitenni, amely azok természetes tulajdonságait hátrányosan megváltoztatja, vagy az emberi életkörülményeket rontja” (a törvény 10. §-a). A törvény végrehajtására számos jogszabály jelent - és napjainkban is jelenik - meg, egy egységes jogi rendszert alkotva. Az előbbiekből látható, hogy az emberi környezet minden eleme, a föld, a víz, a levegő, az élővilág, a táj, a településkörnyezet mind-mind védelem alatt áll. A védelem állami feladat, de az egész társadalom érdeke, melyben minden ember ki kell, vegye részét. Az emberi környezet elemei - az élet szempontjából - egyformán fontosak, így az előbbi sorrend nem szigorú fontossági sorrend. Élve a témaválasztás szabadságával, most a levegő, a légkör szennyezésével összefüggő gondolataimat szeretném megosztani önökkel. A levegőszennyezés problémája messze nem egyidős emberrel. A levegőt szennyező tevékenységünk azonos korú az ipari tevékenységgel. Kezdetben kismértékben, majd az ipar, a technika fejlődésével egyre nagyobb mértékben szennyeztük és szennyezzük ma is a levegőt. Az energiatermelés során egyre növekvőmennyiségben elhasznált fosszilis energiahordozók égéstermékein túl, az elmúlt 100 évnek minden bizonnyal az egyik legnagyobb technikai vívmánya az automobilizmus, ill. tágabb értelemben a motorizációjelenti a legintenzívebb légszennyezést.- A föld légköre különféle gázok keverékéből áll. Ezek közül egyesek állandó összetevők, mások nyomgázok. A levegő nemcsak gázokat, hanem - lebegő állapotban - szilárd és cseppfolyós anyagokat, aerosol részecskéket is tartalmaz. A nyomgázokat és aerosol részecskéket nyomanyagoknak tekintjük. Az állandó és a változó nyomgázok megkülönböztetése csak akkor indokolt, ha a légköri jelenségeket a Föld korához képest rövid időskálán vizsgáljuk. A geológiai korok folyamán ugyanis a levegő összetétele számos változáson ment keresztül. A légkör állandó összetevői közül a széndioxid állandósága ma már csak fenntartással fogadhatóel, hiszen az emberi tevékenység egyre több C02-t juttat a légkörbe. A széndioxid állandó összetevők közé sorolása tulajdonképpen helyes, hiszen az óceán és a légkör - illetve a bioszféra és a légkör közötti egyensúly gyakorlatilag állandó koncentrációt eredményez. Ez a tény a FÖLD - légkörrendszer szempontjából igen lényeges, mert a széndioxidnak a sugárzási mérleg szempontjából fontos szerepe van. A C02 a napsugárzást (rövidhullámú) gyengítés nélkül átengedi, a felszíni kisugárzást (hosszúhullámú) nagymértékben elnyeli. Ezért ha a C02-szint növekszik, a légkör melegszik, ha csökken, a légkör hőmérséklete is csökken. A megfigyelések szerint a C021égköri mennyisége a század eleje óta fokozatosan nő. Ezt a növekedést mutatja az 1. ábra, melyen a folyamatos görbe a megfigyelt növekedést, a szaggatott görbe az elhasznált fosszilis tüzelőanyagok mennyiségéből számított növekedést mutatja. A két görbe gyakorlatilag egybeesik. A relatív koncentráció-növekedés a ’60-as évekre elérte a 10-15%-ot. Ez az autropogén széndioxid az oka a megfigyelt átlagos hőmérséklet-emelkedésnek, a melegházhatásnak. Az állandó összetevőkön kívül a légkör számos gáznemű és szilárd, ill. cseppfolyós, járulékos anyagot tartalmaz. Ezeket különféle források juttatják a légkörbe. A környezetvédelem szempontjából különösen fontosak, mert koncentrációjukat az ember könnyebben módosíthatja, mint az állandó összetevőkét. (N2, 02, Ar). A levegőnagyléptékű, globális elszennyeződésének veszélye éppen abban áll, hogy az emberi tevékenység a nyomanyagok koncentrációját a természetes ingadozások felső határa fölé emeli. Ez pedig a hossz úidő alatt kialakult légköri egyensúly felbomlását eredményezi. A levegőszennyeződésnek öt tartománya különböztethető meg: a lokális, a városi, a regionális, a kontinentális és a globális szennyeződés. Az emberi tevékenységből származó szennyeződés a lokális, városi és regionális tartományokban halmozódik fel olyan mértékben, amely az élővilágra - beleértve magát az embert is - és az anyagi javakra ártalmas lehet. Ezek a területek azok, ahol a lakosság nagy többsége él. Ezért a levegőtisztaság-védelem szempontjából ezek szennyeződése a mértékadó. A légkörbejutó szennyező anyagok jelentős része természetes eredetű. Ide tartoznak a vulkáni eredetű, a litoszféra, a hidroszféra által szolgáltatott, a növényi és állati bomlástermékekből eredőszennyező anyagok. Egyre nagyobb jelentőségű a mezőgazdasági eredetűszennyezés, ami néhány évvel ezelőtt csak kismértékű és helyi jelentőségű volt, ma már a biológiai egyensúly szempontjából az egyik legszeszélyesebb szennyezőforrás. A mesterséges eredetű szennyezés legnagyobb részét az ipar tevékenysége, a közlekedés, és háztartási tüzelőberendezések okozzák. A mi régiónkban nagy légszennyezést okozó ipari tevékenység szerencsére nincs. A közlekedés levegőt szennyező égéstermékei azonban jelentősen terhelnek bennünket, különösen a nagy átmenőforgalmat lebonyolító utak környezetében. Az utóbbi két-három év jelentős változást hozott a háztartási tüzelés minőségében, ezzel együtt a szennyezőanyag kibocsátásában. A község jelentős területén megszűntek füstöt okádni a lakások kéményei. A földgáztüzelésű kazánok kéményei helyes üzemeltetés esetén csak vízgőzt és széndioxidot bocsátanak ki zömében, s az is csak akkor látható, ha hideg az idő, mint most, mikor e sorokat írom. Igen, tisztább lett a levegő a községben. Már nem mutatja az utat a diáknak a reggeli fázás szürkeségében a gimnázium kéményének füstje. S ez így van jól, már tettünk valamit a tisztább levegőért. A füstös kéménynek mintha őrt állnának, és csaknéha, mint ez itt a képen, „pöffentenek” egyet-egyet, emlékezvén régi önmagunkra. (folyt.) Móricz Viktor