Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1991-11-01 / 11. szám
1991. NOVEMBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 11 A kézilabda-szakosztály félévi bizonyítványa Az 1991-92-es bajnoki szezon kezdete előtt több. jelentős változás történt mind a szakosztály további tevékenységét illetően, mind a nevezett csapatok számában. Az elmúlt bajnokságig, mint hosszú éveken át. a helyi termelőszövetkezet jelentette a sportegyesület anyagi bázisát. Ezt az ismert gazdasági helyzete miatt nem tudta vállalni, pontosabban jóval kisebb mértékű támogatást képes adni. Ezért (de nemcsak ezért) a nyáron megalakult a kézilabdacsapat baráti köre, mely az erkölcsi segítségen túl a tagok egyéni lehetőségeihez mérten .természetbeni’ adományokat is ígért. Hogy pár dolgot említsek a teljesség igénye nélkül. Pálya és környékének festése, felszerelés pótlása, szállítás megoldása, vacsorafelajánlás stb. Természetesen a baráti kör egyedül nem képes fenntartani a szakosztályt, ezért szükségünk van továbbra is az önkormányzat és mások támogatására is. Idáig szerencsére nem volt különösebb gondunk, a legalapvetőbb kiadásokat bírta a szakosztály. Megjegyzem azonban, hogy az utolsó fordulókat néhány játékos lyukascipőben játszotta le, és két garnitúra kopott mezt tudtunk váltogatni. A háttér után rátérve a csapat tevékenységére, a másik jelentős változással folytathatom. Megszűnt a munkaidőkedvezmény is, am i azt jelen - tette, hogy vagy nem tudott rendszeresen edzésre járni néhány játékos, vagy fáradtan érkezett. Ami a csapatok számát illeti, meglepő volt a növekedés, ennek az ellenkezőjét vártuk. Az eddigi tizenkettő helyett tizennégy vágott neki a küzdelmeknek. Az ellenfelek ismeretében, de mondhatom úgy is. nem ismeretében (atizennégyből hét újonc, ill. más csoportból került ide) és a sorsolás elkészültével határoztuk meg az elérendő célt. Ezt az előbbiek alapján a 4-7. helyben jelöltük meg. A hazai mérkőzéseket mindenképpen szerettük volna megnyerni és idegenből is hozni pontokat. Ez maximálisan teljesült, hiszen a hat itthoni meccsből szerzett tizenkettő és vendégként szerzett négy pont önmagáért beszél. Utólag azonban azt mondhatom, ha kis szerencsénk van. a tizenhat helyett húsz ponttal zárhattuk volna az őszt. Az első mérkőzésre Orosházára pl. kilenc játékossal utaztunk, és úgy kaptunk ki két góllal, hogy jóformán nem lehetett cserélni. Vagy Ercsire a mérkőzés kezdési időpontjára értünkabusz műszaki állapota és a közlekedési akadályok miatt. Ezeken a helyeken pedig reális nyerési esélyünk lett volna. Nem akarom persze csak a külső körülményekre fogni ezeket és a többi vereséget. Nyilvánvaló, hogy bennünk is volt hiba. Ennek ellenére jónak értékelem az első szezont. Nem csak a megszerzett pontok tükrében, hanem a csapat mérkőzéseken mutatott küzdeni tudása, harcossága is erre ad okot. A leendő tavaszi fordulókban jó esélyünk van arra, hogy tartsuk jelenlegi pozíciónkat, esetleg még előbbre is léphetünk. Ezt csak úgy tudjuk elérni, hapályánkon továbbra sem kapunk ki -hét mérkőzés lesz itthon - és idegenben is tudunk ismét pontokat szereuni. Ezekre a fordulókra mintegy két hónapos pihenő után, január második felében kezdjük meg a felkészülést. Nemes Tibor r Régi idők focija Nosztalgiázunk. Legalábbis azok, akik jó és szép focihoz voltunk hozzászokva, éljünk akár Zalaegerszegen vagy Záhonyban, avagy éppen Tiszaföldváron. Labdarúgó-mérkőzés közben gyakran vesszük szánkra egy-egy közel- vagy régebbi múlt játékosának a nevét. Ilyenkor egy szép csel, egy mértani pontosságú indítás, egy .okos' gól és ezekhez hasonló mozzanatok visszaidézése segíti elviselni a mai gyengébb produkció látványát. Az évek múlásával sajnos Földváron is egyre többet emlegetjük a régi kedvenceket. E hónap kilencedikén nemcsak emlegetni, de játszani is látni lehetett néhány .öreg’ TISE-st. A meccs előtt régen látott, hajdani csapattársak ölelkeztek össze a sokat használt öltözőépülete előtt. Volt, aki versenysúlyával érkezett, volt, aki kis pocakkal,vagy őszülő halántékkal. Egy valami azonban a régi volt. A labda, a játék iránti szenvedély. Az érkezéskor tapasztalható barátság aztán kétszer negyven percig a kékbe ill. pirosba öltözöttek között szünetelt. No nem komolyan, csak az alkalomhoz illően. A pirosaknál Seres .Öcsi’most is az őrületbe kergette kiszámíthatatlan átadásaival és mozdulataival a kékbe, bújt csatárokat. Papp Jancsi is átszlalomozott néhányszor a védőkön, ahogy néhány éve tette. Vagy a másik oldalon Császár Szilveszter és Lovász Jóska annyit futott, hogy a maiaknak is becsületére válna. Vass Pista is próbálkozott rettegett bombáival, de ezek most célt tévesztettek. A mérkőzés végeztével megkérdeztem Tóth Sanyit, hogy na, milyen volt. Azt válaszolta, kellemes, csak túl hosszú a pálya. Az ő esetükben ez természetes, ettől függetlenül nem maradt stoplinyom nélkül a játéktér egyetlen négyzetcentiméteresem. Civilbe öltözve aztán finompörkölt, néhány korsósör és bizonyára sok mesélnivaló várta a kellemesen elfáradt fiúkat. Mellesleg az eredmény egy-egy lett. V- neti - _________)
